beültetési terv

Az előkészületek után múlt hétvégére készen állt a terep a díszkert beültetésére. A fűvesítésből kihagyott, szegélyekkel leválasztott területek hozzávetőlegesen 100-120 m2 helyet adnak a fák és cserjék számára. Ekkora területet szerintem nem érdemes egy lépésben beültetni, különösen ha az ember először csinál ilyet. A mostani menettel így a kert vázát meghatározó növényeket akartam elültetni, amelyet majd egy második, tavaszi ültetés követ, amikor a kisebb, főként virágos növények kerülnek a helyükre.

A növények kiválasztásánál több szempontot is próbáltam szem előtt tartani:
- mindenekelőtt olyan növényeket ültetni, amelyek mindig is tetszettek (de kert hiányában sosem ültettem)
- Magyarországon illetve a Kárpát-medencében honos növények
- szeretik a madarak
- lehetőség szerint illik egy parasztház kerjébe.

A fentiek összeegyeztetése persze nem sikerülhetett: főleg az első kategórában voltak olyan növények, amelyekre már régen - még jóval a parasztház előtti időkből - vágytam, viszont a legkevésbé sem felel meg többi kritériumnak.

A beültetésre az alábbi terv szerint került sor. A terv szó itt persze nem igazi, mivel utólag készült és csak rögzíti a helyzetet. A növények közül persze sok oda került, ahová előre is terveztem, de sok csak az ide-oda helyezgetés során találta meg helyét.


A lista tehát a következő:
1. Prunus I. Rotundifolia (Babérmeggy)
2. Bodza Haschberg (Bodza)
3. Cotinus coggygria (Cserszömörce)
4. Cornus alba Kesselringii (Fehér som)
5. Photinia serratifolia Red Robin (Korallberkenye)
6. Cornus alba Kesselringii (Fehér som)
7. Forsythia int. Lynwood (Aranyvessző)
8. Forsythia int. Lynwood (Aranyvessző)
9. Cotoneaster damm. Radicans (Madárbirs)
10. Liquidambar styraciflua (Amerikai ámbrafa)
11. Cotoneaster damm. Radicans (Madárbirs)
12. Juniperus Slager (Terülő boróka)
13. Prunus I. Rotundifolia (Babérmeggy)
14. Cotoneaster damm. Radicans (Madárbirs)
15. Pinus mugo Carstens Wintergold (Páncélfenyő)
16. Pinus Nigra Austriaca (Feketefenyő)
17. Juniperus Slager (Terülő boróka)
18. Cornus alba Kesselringii (Fehér som)
19. Forsythia int. Lynwood (Aranyvessző)
20. Pinus Nigra Austriaca (Feketefenyő)
21. Betula pendula (Nyírfa)
22. Betula pendula (Nyírfa)
23. Betula pendula (Nyírfa)
24. Prunus I. Rotundifolia (Babérmeggy)
25. Magnolia soulangeana (Nagyvirágú liliomfa)
26. Lavandula angustifolia (Levendula)
27. Paulownia tomentosa (Császárfa)
28. Liriodendron tulipifera (Tulipánfa)
29. Ficus carica (Füge)
30. Ginkgo Biloba (Páfrányfenyő)
31. Quercus rubra (Vöröstölgy)

A boldozással kiemelt 10 fa többsége magasra növő, de az ültetés alapján úgy gondolom, hogy jó ideig elég lesz nekik a hely. A császárfa a ház fájaként a tornác elé került, háttérben egy feketefenyővel (előtte egy terülő páncélfenyő), míg a fenti részt a vörös tölgy fogja uralni. Úgy kb. 30 év múlva, de hát tudjuk, az ember az unokáinak ülteti a fát.

Az ültetésről nemsokára képes beszámoló, addig néhány kép a kiválasztott fajtákról.



Mondom, csak 30 év.

17 alma

A nyári gyümölcsözön után az almával zárult a gyümölcsös idei szezonja. A tavaly még üzemképes öreg almafát a kertépítés keretében likvidálni kellett, alma így csak az új telepítésű gyümölcsösben termett. A megmentés keretében elvégzett átoltás a nyári szárazság közepén sajna esélytelen volt, a vessző teljesen elszáradt.

Az idei termésátlag így kicsit visszaesett, konkrétan 17 darab, zseniális méretű és ízű idaredet szedtem. A 2003-as telepítésű fa már tavaly is villantott, ellentétben egyidős kollégáival (Mutsu, Jonagold).



Az ipari méreteket öltő almatermesztés folytatódik, remélem az idén még inaktív 5 fa is belendül jövőre.

sütés-főzés

Az új konyhabútor megérkezésével beindult az élet a konyhában. A nyári installálás óta persze eltelt egy kis idő, de most hétvégére nagyjából minden összeállt, helyükre kerültek az alapvető dolgok, így felavattuk a tűzhelyet. Az első menüsor főszereplői a csülök pékné, a meggyes süti és a tea voltak.



Az első vacsihoz az ünnepi terítés is kijárt.


Másnap folytatódott a munka a konyhában. A fenti képen még szinte teljesen üres tálasfogas szépen berendezésre került. A régi, virágos mintával festett tányéros értékét külön növeli, hogy nagyszülőktől örökölt tárgyak kerültek fel rá.



A polc ezzel tele, a fogasokon még van egy-két hely, de a jövő hétre is hagytunk néhány régiséget, ami felkerül a falra.

ültetés előtt

A hétvégén elérkezik a várva várt pillanat: beültetésre kerülnek a díszkert meghatározó növényei. Ennek jegyében a héten az előkészületekre került sor. Mindenekelőtt összeszedtük az új fűről a diót és - ahogy a faluban mondják - a levelest. Utóbbi egyből a tűzre került.


3 hónap és kb. 3 ezer kép után talán kezdem kiismerni az új fényképezőgépemet.



A leveleket a beültetésre kerülő szigetekről is összeszedtük, majd robival felkapáltam. Ugyanez a ház előtti részen már múltkor, az első fűnyíráskor megtörtént.


Útközben beugrottunk a növénykereskedésbe, megtörtént a végleges válogatás, szombaton 8 darab facsemete és 31 darab, többnyire közepes méretű cserje érkezik. Részletes beültetési terv nemsokára.

virágláda

A múltkor már bemutatott, zsellérektől kapott nászajándék után itt egy újabb tétel, egy virágláda. Az ajándékról az esküvőn csak egy képet kaptunk, ami így a múlt hétvégén érkezett meg a telekre. A szállítás szintén az ajándék része volt, ami ez esetben akár egy önálló ajándék is lehetne.

Az üresen 4-5 mázsás virágláda értékes tardosi mészkőből készült, amit magyar márványként is szoktak emlegetni. A süttői mészkő sárgás színével ellentétben a tardosi inkább vöröses. A cucc egy VII. kerületi épület bontásnál került elő, egy kóser hentesüzlet csatornájának tartószerkezeteként szolgált. A több darabból álló félcsövet a kiszerelést követően elöl-hátul műkővel zárták le, így nyerte el virágláda formáját.


A tervek ellenére én persze nem virágládanak fogom használni. A támfal oldalán található csatornakivezetés alá mindig is terveztem valamilyen tálkát (pl. dézsa, hordó), amiben gyűlik az esővíz a kis kézi, kannás locsolásokhoz. A virágláda így pár órás görgős tuszkolás után befarolt a sarokba és gyorsan vízgyűjtő káddá alakult. Már csak a kifolyóhoz kell valamilyen vízköpőt kerítenem.


A hivatalos üzembeállításon persze jelen voltak az ajándékozók is. A potyafuvart kihasználva lejuttatam a másfél éve a pincében álló, zsír új ping-pong asztalt is, így spontán szemesi open ment másfél napig.


Délután a főzés is beindult, így az első nagy kajalással felavattuk az új konyhát, amit később, a szüreti bál után vendégszobaként is bejárattunk.



A 25 éves kempingágy csak a dizájnnal aratott sikert, így reggel Karcsi kelt elsőként és ha már konyha, hát mosogatással nyitott.

első fűnyírás

Fűvet persze vágtam már eleget a telken, most mégis új számláló indult: a ház körül kialakításra kerülő díszkertben eljött az első fűnyírás ideje. A nyírásra a vetéstől számított 53. napon került sor, tehát a fű hozzávetőlegesen 1,5 hónapos.

Ahogy arról korábban is írtam, a ház előtti területen a fűvel együtt a gaz is kihajtott és sajnos az alatt a három hét alatt sem szívódott fel, amíg nem tudtam a telekre menni. A lehangoló fogadtatás után így kézihajtányos gyomírtással kezdtünk.


A kb. kéttalicskányi gyom összegyűjtése után előkerült a fűnyíró, amire visszaszereltük az utolsó nyíráskor leszerelt és azóta megélezett kést. A frissen kihajtott füvet mindenképpen éles késsel kell nyírni, hogy ne tépje ki a zsenge fűcsomókat.


A fű mindenhol szépen kinőtt. Itt-ott ugyan vannak kisebb foltok, de ez csak idő kérdése és be fog sűrűsödni. Ezzel szemben a gyeprácsnál ki kell találnom valamit, mert itt szinte teljesen hiányzik a fű. A látkép alapján szerintem a föld víztartó képességével lehet baj, a gyeprács alatti sóder és murva elvezeti a vízet, így kiszárad a föld és a fűmag.


A nyírás után a beültetésre váró területeket is degazosítattuk. A frissen robizott föld szép kontúrt ad a fűnek, remélem a beültetés után a mulcs takarás is hasonló látványt eredményez majd.


Jövő hétvégén beültetés, a növények lefoglalva és leelőlegezve, részletek nemsokára.

nagybörzsönyi tájház

A szinte teljes egészében eredeti állapotú, kőből épült, XVII. századi épület Nagybörzöny központjában található, közvetlenül a Bányásztemplom mellett. Az elhelyezkedés nem véletlen - az épület az aranybányászatáról híres falu legmódosabb emberének, a bányagazda és családjának háza volt.


A tájház amolyan bányászati múzeumként is működik, ez a tiszta szobában kapott helyett. A középső helység egy szabadkéményes konyha rakott tűzhellyel, kemencével és katlanházzal, majd az épület a kamrával zárul. A tárlatvezetés hibátlan, a 100 Ft-os belépő baráti.



Az utólag gyűjtött berendezési tárgyakkal ellentétben eredeti a közel 320 éves, működő zár az ajtón, de az 1870-es években készült szekrényt sem restauálták még.


Végül két érdekesség. A padlásfeljáró a tornác felöl vezet fel a padlásra, ahol a kívülről vályoggal tapasztott kémény mellé érkezünk. A padlásteret emellett egy vályogfallal is kettéválasztották, így a tűz ellen többszörösen is védekeztek. Szintén ritkaság a tisztaszobában található "beépített szekrény", ami a szokatlanul nagy belmagasság mellett szintén a jómód jele. Ez a népies nevén sifonérnek nevezett darab is a házzal egyidős, tényleg beépítették a falba.


A faluban egyébként mindenképpen érdemes még megnézni a XIII. századi Szent István templomot és a korábban már említett Bányásztemplomot, ahol az ország legrégebbi (1750-ban készült), még működő orgonája lakik.


A kirándulás túrával folytatódott, a látnivaló az erdőben is rengeteg.


Az erdei vasútra már nem jutott idő, így a napot végül pacalpörivel zártuk Zebegényben.