madáretető

A korcsolya után íme egy újabb karácsonyi ajándék, ezúttal a saját üzemeltetésű Jézuskától. A madarakról szóló témát korábban joggal hiányolta egy olvasó, így ezzel a beszámolóval most adósságomat is törleszteni szeretném.

A témakört mindenképpen az előzmények ismertetésével kezdem: ugyan madáretető nem volt a telken, de madárodú igen. A képeket meg is találtam a régi fotók között, ezek nem sokkal a ház vásárlása után készültek, 2003. nyarán.


Az odú a felújítás kezdetén még meg volt, de később valahogy eltűnt, azóta nem is láttam. A minta mindenesetre adott, nyáron majd reprodukálom.


Szóval visszatérve a jelenbe, az új madáretető az ünnepek alatt érkezett meg új lakhelyére. A lábakat leszerelve, hátsó ülést ledöntve könnyen szállítható, az összecsavarozás pár perc. A szerkezet némi deszka, fűrész és facsavar segítéségével házilag is összeállítható, azonban a támogatás kiváló formája, ha az ember a Madártani Egyesülettől veszi meg. A 17 ezer Ft-os ár - az MME-tagsági után járó kedvezmény mellett sem alacsony - azonban pont megfelelő, ha figyelembe vesszük az árrés leendő sorsát.


Az üzembeállítás szintén nem túl bonyolult, a legnehezebb talán a megfelelő helyet kiválasztani. Az új ágyás nálam ugyan ritkás még kicsit, de pár év múlva itt is bőven lesz leszállópálya és búvóhely a madaraknak. Az eszközszükséglet egy kézi fúróra, egy vödörre és egy vascsőre (a tömködéshez) terjed ki.



Néhány perc és az etető felveszi a kellő pozíciót.


Az induló menü napraforgó magból áll, ezt a jövőben sem tervezem bonyolítani, legfeljebb némi apróra tört (nem darált) dióval egészítem majd ki. Aki feltalál az MME budai boltjába, az semmiképpen se felejtse el a magot, mert a 90 Ft/kg ár igencsak baráti a budapesti zöldségesek áraihoz képest.


Mivel az esetünkben hétvégi házról van szó, önetetőt választottunk, amelybe közel 20 kg magot betárazhatunk. Ez azért fontos, mert a bejáratott, a madarak által látogatott etetőt nem szabad üresen hagyni, mivel a madarak rögzített útvonalat járnak be, így a kifogyott etető egy kemény téli napon súlyosan érintheti őket. Az önetetővel a folyamatos ellátás teljesen biztos, így nyugodt szívvel zárjuk be a kertajtót vasárnap délután.


A témakör ezzel persze nem ért véget, előbb-utóbb folytatom a vendégkör bemutatásával, az odú felszerelésével és persze itató is kell majd.

fakutya

Fakutyát ugyan nem vittünk, de felavattuk az új korcsolyámat a Balaton jegén.


A hétvégére tovább vastagodott a jég, így már stabilan nyitva volt a kijelölt jégpálya a balatonföldvári parton. A parti menti göröngyös jeget állítólag felöntötték vízzel, így tényleg minden adott volt a korizáshoz.


Annak ellenére, hogy szombatra zsíros kenyeret és teát is szervezett az önkormányzat, vasárnap ebéd után is sokan voltak.


A felhozatal majdnem teljes volt: dupla leszúrt rittberger, jégsurf és hoki.



A mostani felmelegedés nem jött jókor, állítólag újra életveszélyes a jég, így a most hétvégére tervezett baráti csúszkálás elolvadni látszik.

nincs gáz

Lassan két hete tart az ukrán-orosz gázvita, nő az aggodalom, veszik a villanyradiátort és egyre több elemzés jelenik meg az alternatív erőforrásokkal kapcsolatban. Pedig csak Putyin PR-akciójáról van szó: megkérte az ukránokat, hogy - néhány százmillió dollár kedvezmény fejében - vegyenek már részt a színjátékban, vitatkozzanak, tartozzanak, csapoljanak vagy csináljanak bármit, amihez kedvük van, hogy Vlagyimir pár napra elzárhassa a gázcsapokat. Nem árt néha emlékeztetni Európát, hogy ki az úr a háznál. Lehet ugrálni, hangoskodni Grúzia miatt, rakétarendszert telepíteni, nátozni, meg aztán meg is lehet fagyni.

Ahogy korábban írtam, a felújítás során a gáz nálunk is bekerült a házba, a kazánnak a beépített szekrény ad otthont. Erről megy a meleg víz és alapvetően a fűtés is, de a munkák során a régi cserépkályhát is felújítottuk. Egy helyi mester 80 ezer Ft-ért bontotta szét a belül szétégett kályhát, majd új beton alapra újrarakta a régi cserépből, persze új samott belsővel. A cserépkályhát a nagyon kihűlt ház gyorsabb felfűtésére használjuk, de még inkább a hangulat miatt szoktuk begyújtani.

A saját előállítású tűzifát az istállóban tartom. A házfelújításból (tető javítása, présháztető csere, tornácoszlopok cseréje) és a kert átalakításából (tereprendezés, új kerítés, utcai meggyfák) annyi tüzelni való gyűlt össze, hogy szerintem még évekig elég lesz a hobbi fűtéshez. Egy begyújtáshoz 3-4 nagyobb keményfa hasábot, 8-10 mindenféle kisebb darabot (kerítésléc és padló darabok, vastagabb ágak) és gyújtóst szedek össze, utóbbi vékony lécdarabokból és kivágott fák felaprított ágaiból áll.


A begyújtás persze takarítással kezdődik, először a tűztérben kotrom le illetve lapátolom ki a hamut. A tüzelés sokszor hoz felszínre szögeket és kisebb vasalatokat.


A rendrakás az alsó hamugyűjtővel folytatódik, itt már jól jön a hosszabb nyelű lapát is. A kémény felőli tisztítónyílást évente csak egyszer szoktam megnézni, ezt a konyhabútor kivehető polca takarja.


Ha minden kész, jöhet a tűzgyújtás, gumibugyit fel. A begyújtásban a legnehezebb dolog, hogy megfelelő papírt szerváljunk. Néhány napilap kivételével a mai újságok nem lánggal égnek, szinte csak füst és merev hamu lesz belőlük, így egy-két régi köteg Népszabadság aranyat ér. Szóval már a papír sem a régi.


A 3-4 éve az istállóban száradó gyújtós azonnal lángra kap, a tűz beindulását a gallyak halk ropogása jelzi.


Ahogy arra a neve is utal, a cserépkályha nem kandalló, itt zárt ajtók mögött tüzelünk, ez nem látványpékség. Persze ennek komolyabb oka van: a felső tűztérajtót bezárva, a kémény a kiáramló füsttel alulról, a tűz alól, a hamutérből kezdi el szívni a levegőt. Az égés erősségét és sebességét, a láng mértékét így a hamutér ajtajának nyitásával, zárásával, illetve a rajta lévő rés méretének állításával lehet szabályozni. A begyújtás után én félig megrakom a kályhát, majd félig nyitott alsó ajtóval, nagy lánggal megalapozom a komolyabb tüzet. Ekkor már megszólal a tűz morajló hangja, ugyanaz, amit akár a gázbojlerben is hallani.



Nyitott alsó ajtóval a fa tehát nagy lánggal ég, így elkezdődik a kályha testének átmelegítése. Elsőként a kályha oldala és a tűztér feletti rész, majd lassan 1 óra alatt a kályha felső része is átmelegszik. A második rész fát már kicsit kisebb tűzzel égetem, így 2 óra alatt teljesen átforrósodik a kályha egésze, utoljára a tűztér alatti alsó résszel együtt.



A korábban látott, egy adag famennyiséget 3-4 óra alatt tüzelem el. Mivel a kályha már tűz forró, az utolsó rész rárakásánál már nem a nagy lánggal történő égésre kell törekedni, hanem arra, hogy az alsó ajtó nyílásának folyamatos csökkentésével úgy égjen el a fa, hogy minél több parázs maradjon. Az a legjobb, ha a keményfa hasábok egyben maradnak és nagy izzó parázsrögökké válnak. Ekkor teljesen bezárom az ajtókat, így a forró kályhában az izzó parázs még órákig izzásban marad és tovább, szinte repedésig fűti a kályhát.


A kályha tehát a begyújtástól számított 2 óra múlva forró, 3 óra múlva tűzforró lesz és innentől 7-8 órán át ontja a meleget, majd további 7-8 óra alatt hűl ki langyosra. Ez alapján általában ebéd körül érdemes megrakni a kályhát, ami délutánra lesz meleg, egész este és éjszaka fűt, majd reggelre kihűl.


A régi házakban élő, idős falusiak többsége mai napig fával fűt, így a szomszédban Aranka néni is minden nap megrakja a tüzet. Nekik a cserépkályha tényleg nélkülözhetetlen, de nekünk is nagyon hiányozna már.

jég

Végre, itt a tél. Mivel Karácsonyra korcsolyát kaptam, így most a szokásosnál is jobban várom, hogy befagyjon a Balaton. Az elmúlt hetekben szinte minden hétvégén lementünk a partra, megnézni, hogy áll a dolog. A balatonföldvári part különösen jó hely egy sétára, mivel a XIX. század végén épült parti villák szabadon hagyták a Balaton-partot, így a "Balaton mindenkié!" szellemben megépülhetett a platánsoros Kvassay sétány.



A Balaton téli csendje legalább olyan szép, mint egy nyárvégi este.


A jég még tényleg nem stabil, egyelőre marad a nézelődés. Addig is röviden a jégen tartózkodás szabályai (kivonat a 46/2001. BM rendeletből) a Balaton blog írása alapján:
(1) A szabad vizek jegén tartózkodni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá.
(2) A szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illetve nem mozog.
(3) Tilos a szabad vizek jegén tartózkodni:
- éjszaka és korlátozott látási viszonyok között;
- járművel, a biztonságos munkavégzés kivételével;
- kikötők és veszteglőhelyek területén;
- folyóvizeken.
(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek és tilalmak nem vonatkoznak a folyókon kialakult jégtorlaszok megbontását - jégkár megelőzése vagy elhárítás céljából - végző szakszemélyzet tevékenységére.


A mászkálásból és bámészkodásból persze sosem elég, így hazafelé leellenőriztük a falu szélén lévő halastavat is, ami - ahogy arról korábban írtam - idén "Cápa" néven horgásztóvá alakult.


Komoly jégre szerintem itt kisebb az esély, mivel a falu felől folyamatosan érkezik a kétes összetételű vízutánpótlás.



Az előrejelzés szerint jövő hét végéig 0ºC alatt marad a nappali hőmérséklet, éjszakánként pedig komoly hideg lesz, úgyhogy a héten megéleztetem az új korit.