borverseny 2009

Ahogy azt korábban már a figyelmes olvasó kiszúrta, az idei borversenyről még nem került fel beszámoló. Elfelejtettem, vagyis csak megpróbáltam elfelejteni. A tavalyi ezüstérem után idén már akaratlanul is többet vártam magamtól, így aztán nem volt nehéz pofára esni. Pláne, hogy alaposan el is szúrtam a dolgokat.

A lebonyolítás immár rutinszerűen, a korábbi évek forgatókönyve szerint ment, azzal az újítással, hogy idén hivatásos borbírókat is hívott Pista. Ők egy-egy szakmai különdíjat adtak kategóriánként, a pontozás és a helyezések kiosztása ettől függetlenül, a szokásos módszerre épült.


Az idei versenyen két borral indultam: fehér kategóriában chardonnay-vel, valamint a részben az unszolásomra létrehozott rosé kategóriában kékoportóval. Idén kevesebb kép készült a borról, a fejtésről is írtam már a korábbi években, így csak egy-két képet találtam a szemléltetéshez.


Ez pedig decemberi chardonnay, az első fejtés után.


A chardonnay közepesen alakult egész tavasszal, nem volt vele semmi gond, de kiemelkedőt sem mutatott. Ezzel szemben a rosé jól indult és végig tartotta magát, így a verseny előtt már inkább ettől vártam helyezést. Ez persze nehéz lett volna, hiszen az indulók számára (7 bor) tekintettel csak első helyezettet hirdetettek, így az egyébként harmadik helyet érő pontszámommal idén lemaradtam az oklevélről. A fehér esetében azonban igazán látványos volt a perec, konkrétan az utolsó helyezést sikerült elcsípnem. Nem volt kérdés, mi is 2 pontot adtunk a saját borunkra, mivel iszonyat kénes volt, köszönhetően annak, hogy a verseny előtti hétvégén megkéneztem. Gondoltam, hátha a kén formába lendíti a középszerű bort, mint tavaly a muscat ottonelt, de ez idén fordítva sült el.


Az elkenődést csak az tudta orvosolni, hogy a fehérek között Jani bácsi nyert (aki egyébként tavaly hasonló hiba miatt utolsó előtti volt).


Az este aztán jól alakult, vacsora után beindult a nótázás, Jani bácsival - akivel egyébként is jóban vagyunk - pedig megkóstoltuk párszor a nyertes tételt, hogy aztán együtt toljuk haza a dülöngélő biciklit.


A borkészítés alsó tagozatát ezzel kijártam, idén már ötödikes leszek és először kizárólag saját szőlőből készülnek majd a borok. Hajrá.

szemétség

A látszat ellenére sem szeretném a véleményeket és kommenteket előre befolyásolni, de jelen esetben a téma annyira adja a címet, hogy nem tudtam attól eltérni. Szintén itt hangsúlyoznám, hogy a történtek nem csak a mi falunkat, hanem a teljes kistérséget érintik, mindenhol ez történt, így azt konkrét helyszínhez, konkrét személyekhez nem kötném. Ebből eredően a tényeken kívül bármilyen feltételezést, szóbeszédet és egyéb háttértényezőt is kizártnak, nem létezőnek tekintek.

Szóval néhány hete az alábbi tájékoztató levél érkezett, miszerint a szemétszállítás díját mostantól mindenki fizesse maga, mert a közös helyi kasszából arra már nem futja.


Eddig ezzel nem is lenne baj. Mindenki fizessen a szemétért és annyit, amennyit összevásárolt. Nem ezen szeretnék problémázni, sőt a falu fő topic-ját is hagynám most, miszerint a kommunális adó tartalmazza-e a szemétszállítást. Ennek utána lehetne nézni, de mondom, nekem nem ez fáj, hanem két másik, szerintem sokkal jelentősebb hiba.

1. Hozzáértés hiánya
Szóval a levél szerint a 110 literes kuka ürítése 21.878 Ft lesz idén, ebből az önkormányzat átvállal(?) 36%-ot, így 13.878 Ft-ot kell fizetni. Szuper. Mondjuk érdekelne, hogy mi az átvállalás fedezete és miért pont 36%-ot vállal át, de ez inkább a 2. pontban vázolt problémakörhöz tartozik. Inkább azt szeretném kérdezni, hogy tavaly - amíg teljes mértékben az önkormányzat fizette a számlát - mennyibe került ugyanez a szolgáltatás, mennyit fizetett az önkormányzat egy 110 literes kukáért?! 14.284 Ft-ot. Tehát röviden összefoglalva: kivesszük a közszolgáltatások közül a kukaszállítást, átadjuk az ügyfeleket a szolgáltató cégnek, de előtte még hozzájárulunk, hogy a szolgáltató 53%-kal megemelje az árakat. Régi történet a más pöcséről és a csalánról. És újra szeretném megerősíteni: zárjuk ki, hogy rossz szándék vagy más érdek közrejátszott volna. Akkor viszont nem marad más, mint a dilettantizmus. Hogy fogadhat el egy megrendelő 53%-os áremelést (a 240 literes kuka esetében pedig 118%-ot)?! Értem, hogy csak egy szolgáltató van, de mozgástér akkor is van, erre külön jogszabályi keretek vonatkoznak. Vajon az én ügyfeleim mit szólnának, ha megkeresném őket, hogy mostantól több csekket kell nyomtatnom és messzebbre költöztem az irodától, így többet kell tankolnom, szóval arra gondoltam, hogy úgy 53%-kal megemelném az árakat?! Akinek csak egy kis tapasztalata is van az üzleti életben, az nem köt ilyen megállapodást, de a boltban sem veszem meg a kiflit, ha tegnap óta másfélszeresére emelték az árát. A gazdasági életben járatlan, releváns szakmai végzettséggel és tapasztalattal nem rendelkező civilek vásárolnak szolgáltatásokat a közösség számára profitorientált cégektől, döntenek gazdasági vonatkozású kérdésekről nap mint nap. Szép dolog a helyi érdekképviselet, meg a közügyek közvetlen irányítása, de így minek? És aki úgy érzi, hogy ez nem vele történik, annak szeretném jelezni, hogy kérem, itt az ő pénzét is elbénázzák, hiszen a falvak büdzséjének döntő része a központi költségvetésből érkezik.

2. Megfelelő kommunikáció hiánya
Ha egy ügy jelentős érdeklődést vált ki, érdemes lenne megfelelő tájékoztatást adni, ami kicsit komolyabb, mint egy helyesírási hibákkal tarkított levél. Például a jegyzőkönyvek alapján tisztázható lenne, hogy a kommunális adó megszavazásakor és bevezetésekor milyen döntés született. Minek találgatni, ha le van írva, hogy mit fedez és milyen költségnemekre fordítható ez a bevétel?! Érdemes lenne elszámolást küldeni, miszerint az elmúlt években ennyi kommunális adó folyt be, ami így lett felhasználva. Jól esne egy xls, hogy mi lesz a változatlan összegű kommunális adó sorsa idén, ha már kukánként 6.284 Ft az önkormányzat pénztárcájában marad. Szívesen átolvasnám a monopol kukásokkal kötött szerződést is, ha már bevettek a tuti üzletbe. Persze felesleges, biztosan beleíratták a képviselők, hogy a jövőben csak a hivatalos infláció (fogyasztói árindex) szerint emelkedhetnek az árak...

Mostanában újra téma az önkormányzati rendszer átalakítása. Remélem a válság ezt csak még jobban a felszínre hozza, mint a racionalizálásnak, a költségek optimalizálásának és a hatékonyság növelésének szükségességét is.

búcsú

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, ez itt nem az itt a vége, fuss el vele, egyelőre még nem zár be a blog. A statisztika és a jövő évi tervek alapján még befizettem a domain jövő évi díját.)

Hétvégén volt a faluban a búcsú. A búcsú eredetileg egy katolikus ünnep, a bűnökért járó büntetésektől való búcsúzásra utal, más vonatkozásában pedig a templom felszenteléséhez kötődik. "A templom búcsúja, vagyis a templom címének ünnepe, annak a szentnek, „titok”-nak a napja, akinek tiszteletére a templomot felszentelték."- 1

A falu 1860-ban épült templomát - a sváb lakosság aktív közbenjárására - Szent Vendel tiszteletére szentelték fel, amivel nem vagyunk egyedül, mivel Európában még közel 1500 templom járt így. Jenő atya elmondása szerint Szent Vendel a VI. században élt, skót nemesi család fiaként, a bizonytalan adatok szerint 617-619 körül halt meg. Gazdag apjának nem tetszett, hogy Vendel a vallás felé fordult, ezért a mezőkre száműzte juhokat őrizni. Vendelben persze ez csak megerősítette a hitet és zarándokútra indult, amely során el is jutott Rómába. Haza sosem tért már, kolostort épített és remetének állt. Vendel tisztelete részben a hozzá köthető csodákhoz kötődik, miszerint pásztorbotjával vízet fakasztott a juhoknak, Trier városából pedig elűzte a pestist. A templom Szent Vendel emlékét egyrészt nevében, másrészt a szó szoros értelmében is őrzi (ereklyeként egy Szent Vendeltől származó csontdarab formájában).


A régi világban a búcsú fontos ünnep volt, a misére alig lehetett beférni a templomba. Most szombaton kb. harmincan voltunk, ami a szokásos létszám duplája. "A templomi búcsú napján vendégségeket tartanak, amelyre a közelebbi és távolabbi községekben élő rokonokat és jóbarátokat meghívják. Régebben a meghívott vendégeknek már istentisztelet előtt illett megérkezniük és részt venniük az istentiszteleten. Ezután következett az ételben, italban bőséges ebéd. Ebéd közben és utána az egymást ritkán látott rokonok és jóbarátok megbeszélték az elmúlt idők eseményeit."- 2

A rokonok maradtak, a kajálás is, de a búcsú mára elvesztette eredeti jelentését és lényegében vándor gagyivásárrá vált. Pár éve még volt körhinta is, de egy 300 fős faluba már senki nem jön le, mert ha mindenki felülne, akkor se lenne túl nyereséges a biznisz. Ezzel szemben a "kereskedők" már korán reggel megérkeznek és egész nap nyomják a jöjjön-kedvesem-tessék-csak-tiszta-pamut-a-dzsogging mesét.



A nap fénypontját a ritka igényes kivitelű zsákbamedve hozza meg, 300 Ft-ot kérnek a kíváncsiságért.


Szóval az idő nem áll meg, a búcsú is változik. Pár év múlva 1,2 EUR lesz kiírva.

1, 2 - Magyar Néprajzi Lexikon

falunap 2008

A menetrendnek megfelelően idén is megrendezésre került a falunap. A program szinte minden pontban megegyezett a tavalyival (az egyedüli újdonság a habágyú volt), így erre most részletesen ki sem térek.


A változatosság kedvéért így az idei eseményre rászerveztünk egy kisebb baráti összejövetelt. Ha már így 5 év után nagyjából minden kész a telken, itt az ideje egy csoportos leruccanásnak. Szerencsére mindenki az alkalomhoz illő felszereléssel, illetve felszerelésben érkezett.


A másfél órás sorsolás után elkezdődött az estig tartó ping-pong bajnokság, a digitális kijelzőt később már meg is kellett világítani.


A traktor mindenkinek megmozgatta a fantáziáját.


Végre a présház előtti teraszt is felavattuk és összeraktuk az új grillsütőt is.


Este a falunapi bulin befáradtak páran, amit persze ki kellett pihenni másnap.


Nem baj, a savszint helyreáll, a kikopott fű megerősödik és jövőre megint mehet minden elölről.

pecázás

Egy könnyed, 5 éves bemelegítő jellegű pihenő után eredeti, bontatlan csomagolásban került elő a garázsból a pecabotom. A szett teljesen hibátlan: 3 méteres telebot orsóval, mindenféle alkatrész a szerelékhez, tataszék, elektronikus kapásjelző, merítőszák. Mindig is éreztem, hogy egyszer jól jön majd.

A lappangó peca-igényt a falu határában lévő halastó körüli nyüzsgés hozta felszínre. Az új nevén Cápa horgásztóba hozott 8 (hivatalos verzió) mínusz 7,5 (valóság) = 0,5 mázsa ponty engem is lázba hozott (volna), míg rá nem jöttem, hogy ponty nélkül ugyanazt a tenyérnyi kárászt lehet fogni, amit eddig is, azzal különbséggel, hogy eddig ez ingyen ment.

A helyzetfelismerésig más is eljutott, így múlt szombat hajnalban öten pattantunk fel a wrc traktor utánfutójára, hogy felmérjük a szomszéd falu határában lévő halastavat. "Nem fogunk elakadni?" - kérdeztem a 3 napos özönvíz típusú esőzés után. Oooh, aaah, ugyan már, hát hová gondolok?! A falu határáig jól is ment, ahol a biztonság kedvéért azért lepattantunk a 40 centis híg sárba, hogy leakasszuk az utánfutót, hátha úgy kikaparja magát a gép.


Az út az erdőn keresztül egyébként szuper volt: a szolíd gépzaj ellenére mindenhol szarvasokat és nyúlakat láttunk. Hét körül értünk a terepre.


A halőr várható megjelenése miatt rövidre szabott, másfél órás látogatás során a gép egy 6 kilós amúrt és három kárászt adott. Az amúrt eddig sajnos nem ismertem: hibátlanul finom pontyízű hal, azzal a különbséggel, hogy minimál szinten sem zsíros. Ebben nyilván közrejátszik, hogy a rendkívül izmos, sportos faj teljesen vega.

Akvarista sporthorgászként a zsákmányban nem akartam osztozni, de Petnár mester nem sokkal a hazatérés után beállított a konyhakész amúrral.


A friss rántott amúrt véletlenül sem szabad ipari majonézzel elrontani (mást sem), megérdemli a friss tojásból, jóféle fehérborral készülő tartásmártást. Jó étvágyat.

ezüst

Újra eltelt egy év, így múlt hétvégén újra borverseny volt a faluban. Az esemény menetéről tavaly részletesen beszámoltam, aki akkor még nem olvasta a blogot, az mindenképpen nézzen vissza. Nagyon röviden: 100-120 lakos találkozik a kultúrban, welcome köszöntő, műsor, fehérborok majd vörösborok felvonulása, pontozás, eredményhirdetés, pörkölt, zene, tánc.

Az előkészületek és persze a borok soron kívüli előkóstolása már kora délután beindultak.


Az idei jubileumi 5. verseny mindenkinekköszönjük blokkal és bővített műsorral indult. Tény, hogy az 5 év alatt a verseny borászati szempontból is fontossá vált: évről-évre több bor (gazda) indul és minden évben egy kicsit jobb a felhozatal.


Az idei versenyre 15 fehér és 16 vörösbort neveztek. A pontozáshoz 10 tárcsát osztanak ki, 10 asztalnak, ahol 1-5 ponttal szavazhat egy-egy asztaltársaság, így az összpontszám 10-50 között mozoghat.


A fehérboroknál a dobogóhoz 43, 42 illetve 41 pont, a vörösboroknál 45, 44 és 43 pont kellett. Ehhez képest a leggyengébb versenyző 29 pontot kapott, de ez a tétel tényleg brut volt: valószínűleg aznap délután kénezték agyon, abban bízva, hogy úgy kibírja a 2 perces sétát a kultúrházig. A pontozás természetesen vaktesztre épül, egyforma kancsókból kínálják a megjelölés nélküli borokat, így az eredményhirdetésig csak a szervezők tudják, melyik bort ki nevezte.


A szavazatok szórását látva mi az első 5 kóstolás után azonnal új pontozási szabályokat találtunk ki, amit elő is terjesztek majd a szervezőbizottságnak a jövő évi versenyhez. Ennek értelmében konkrét jelentést adhatnánk a pontoknak az alábbiak szerint:
- 1 pont: kóstolás nélkül a vödörbe öntöm (kinézet vagy illat alapján)
- 2 pont: megkóstolom, de megbánom
- 3 pont: megkóstolom és 3 pontot adok
- 4 pont: megkóstolom és a teljes kitöltött mennyiséget megiszom
- 5 pont: megkóstolom, megiszom, sőt azokét is megiszom, akik vödörbe öntenék.

Az ötlet persze nem komoly, bár az biztos, hogy ez a pontozási rendszer kiszűrné a könnyelműen osztogatott 4 és 5 pontokat.


A versenyen persze én is indultam a muscat ottonellel, amit egy igazi maratoni futóként lehetne jellemezni: végigszenvedi a hosszú utat, de végül a hajrában még sprintelni is tud. Arra gondolok, hogy decemberben, az első fejtéskor kesernyés volt, márciusban a második fejtés előtt kesernyés és kissé acetonos volt, sőt két héttel a borverseny előtt a melegedő pincében újra összezavarodott. Ennek ellenére még egy fejtéstől és kénezéstől az utolsó percben váratlanul összekapta magát, a verseny előtti szerdán már hibátlan, míg a nagy napon igazi csúcsformában volt, így életem harmadik borával, 42 pontot bezsebelve a dobogóra pattantam.


A fehérek között első helyen királyleányka, a második helyen a már említett muscat, míg a harmadik helyen Kossuth (!) végzett (a direkttermők továbbra jelentős arányt képviselnek a mezőnyben, vörösek között főleg az othello). A siker receptje tehát nálam a következő volt: jó időben adj egy utolsó szellőztetést a bornak, majd enyhén kénezd meg végül pedig ismerd fel a borod a vakteszten és ha jónak találod, adj rá 5 pontot. Ugyanez tudományos megközelítésben "Ag = O2St+5", ahol Ag az ezüst (érem), az O2 az oxigén (levegőztetés), az S a kén, a t a megfelelő idő (a műveletek elvégzésére) és 5 a pont.

Az izgalmak és a 31-szer fél deci bor után pont időben jött a pöri, amihez - immár az oklevéllel a kezemben - végigkínáltam az asztalokat, megköszönve az 5, a 4 és a 3 pontokat. Az eredménynek persze nem csak én örültem, úgyhogy elindult az általános körbekínálás.


Az esemény ünnepi cukortorta-töréssel, majd zene-tánccal zárult, ahol Dani a végére ismét átvette a keyboardot.


A bor lassan újra kesernyés lesz és elfogy, de az emlék és a présház falára kerülő oklevél örök marad. Éljen.