ezüst

Újra eltelt egy év, így múlt hétvégén újra borverseny volt a faluban. Az esemény menetéről tavaly részletesen beszámoltam, aki akkor még nem olvasta a blogot, az mindenképpen nézzen vissza. Nagyon röviden: 100-120 lakos találkozik a kultúrban, welcome köszöntő, műsor, fehérborok majd vörösborok felvonulása, pontozás, eredményhirdetés, pörkölt, zene, tánc.

Az előkészületek és persze a borok soron kívüli előkóstolása már kora délután beindultak.


Az idei jubileumi 5. verseny mindenkinekköszönjük blokkal és bővített műsorral indult. Tény, hogy az 5 év alatt a verseny borászati szempontból is fontossá vált: évről-évre több bor (gazda) indul és minden évben egy kicsit jobb a felhozatal.


Az idei versenyre 15 fehér és 16 vörösbort neveztek. A pontozáshoz 10 tárcsát osztanak ki, 10 asztalnak, ahol 1-5 ponttal szavazhat egy-egy asztaltársaság, így az összpontszám 10-50 között mozoghat.


A fehérboroknál a dobogóhoz 43, 42 illetve 41 pont, a vörösboroknál 45, 44 és 43 pont kellett. Ehhez képest a leggyengébb versenyző 29 pontot kapott, de ez a tétel tényleg brut volt: valószínűleg aznap délután kénezték agyon, abban bízva, hogy úgy kibírja a 2 perces sétát a kultúrházig. A pontozás természetesen vaktesztre épül, egyforma kancsókból kínálják a megjelölés nélküli borokat, így az eredményhirdetésig csak a szervezők tudják, melyik bort ki nevezte.


A szavazatok szórását látva mi az első 5 kóstolás után azonnal új pontozási szabályokat találtunk ki, amit elő is terjesztek majd a szervezőbizottságnak a jövő évi versenyhez. Ennek értelmében konkrét jelentést adhatnánk a pontoknak az alábbiak szerint:
- 1 pont: kóstolás nélkül a vödörbe öntöm (kinézet vagy illat alapján)
- 2 pont: megkóstolom, de megbánom
- 3 pont: megkóstolom és 3 pontot adok
- 4 pont: megkóstolom és a teljes kitöltött mennyiséget megiszom
- 5 pont: megkóstolom, megiszom, sőt azokét is megiszom, akik vödörbe öntenék.

Az ötlet persze nem komoly, bár az biztos, hogy ez a pontozási rendszer kiszűrné a könnyelműen osztogatott 4 és 5 pontokat.


A versenyen persze én is indultam a muscat ottonellel, amit egy igazi maratoni futóként lehetne jellemezni: végigszenvedi a hosszú utat, de végül a hajrában még sprintelni is tud. Arra gondolok, hogy decemberben, az első fejtéskor kesernyés volt, márciusban a második fejtés előtt kesernyés és kissé acetonos volt, sőt két héttel a borverseny előtt a melegedő pincében újra összezavarodott. Ennek ellenére még egy fejtéstől és kénezéstől az utolsó percben váratlanul összekapta magát, a verseny előtti szerdán már hibátlan, míg a nagy napon igazi csúcsformában volt, így életem harmadik borával, 42 pontot bezsebelve a dobogóra pattantam.


A fehérek között első helyen királyleányka, a második helyen a már említett muscat, míg a harmadik helyen Kossuth (!) végzett (a direkttermők továbbra jelentős arányt képviselnek a mezőnyben, vörösek között főleg az othello). A siker receptje tehát nálam a következő volt: jó időben adj egy utolsó szellőztetést a bornak, majd enyhén kénezd meg végül pedig ismerd fel a borod a vakteszten és ha jónak találod, adj rá 5 pontot. Ugyanez tudományos megközelítésben "Ag = O2St+5", ahol Ag az ezüst (érem), az O2 az oxigén (levegőztetés), az S a kén, a t a megfelelő idő (a műveletek elvégzésére) és 5 a pont.

Az izgalmak és a 31-szer fél deci bor után pont időben jött a pöri, amihez - immár az oklevéllel a kezemben - végigkínáltam az asztalokat, megköszönve az 5, a 4 és a 3 pontokat. Az eredménynek persze nem csak én örültem, úgyhogy elindult az általános körbekínálás.


Az esemény ünnepi cukortorta-töréssel, majd zene-tánccal zárult, ahol Dani a végére ismét átvette a keyboardot.


A bor lassan újra kesernyés lesz és elfogy, de az emlék és a présház falára kerülő oklevél örök marad. Éljen.