Parasztház felújítás, vályog, kert, gyümölcsös, szőlő, bor. Hétvégék falun. www.paraszthaz.com

2009-06-30

riadóóóóóóó

Múlt hét szerda este váratlanul felhívott Pista a szomszédból, hogy betörtek hozzánk. Éppen a temetőnél járt - kezdte a beszámolót -, amikor látta, hogy egy sötétített ablakú régi BMW öttel gurul a főúton. Mikor hazaért nem látott semmi gyanúsat, így bement. Pár perc múlva megszólalt nálunk a riasztó, mire azonnal kinézett és látta, hogy két férfi futólépésben siet a főúton cammogó autóhoz, ami utána el is húz. Pár perccel később, a terepszemle után vissza is hívott és megnyugtatott, hogy nem tudtak bemenni. Hétvégén mindenesetre elég rossz hangulatban érkeztünk.


A művelet a leggyengébb pont felé irányult: míg a konyhai főbejáratot dupla ajtó védi, addig a hátsó előszobai ajtó önmagához képest is vézna. A betörők nem kombinálták túl a dolgot, a jó öreg pajszert választották.


A szomorkodás után aztán elindult a munka, nekiálltunk megerősíteni a dolgokat. A riasztó már ezzel behozta az árát, így aztán egyértelmű volt, hogy érdemes egy újabb modullal bővíteni (a részleteket most nem írom le, hátha a BMW-ben van mobil internet és blogokat olvasnak várakozás közben). A biztonság kedvéért persze a mechanikai védelmi szintet is megemeltük: a feltört ajtót fixen lezártuk, de már folyamatban van a teljes cseréje tokostul. A ház régi ablakaiban rács van, így egyedül a konyha ablakát kellett megerősíteni. A Somogyi Corporation délután már a méretre készített ráccsal jelent meg.



A gyenge pontokat kutató robot még az istálló ajtaját jelölte meg a térképen, ahová néhány régi ekevasból, pár doboz sör feldolgozásával új lakatpánt készült.


Az ajtó és az ajtótok megerősítése után Somogyi fel is fúrta az új pántot.


A megerősítés ezzel persze nem ért véget, pár napon belül minden ajtóra méretre készített hevederzár is kerül és a jövőben még néhány aprósággal meglepjük majd a hívatlan vendégeket. A rendőrségen egyébként feljelentést tettünk, remélem nincs annyi eszük, hogy autót cserélnek...

2009-06-29

géppark

A tavalyi gépbeszerzés után idén újra indultam a családi költségvetés kerti pályázatán. Rutinos versenyzőként már csak az akciókra koncentráltam, így a sikeres előkészítés után idén tényleg teljes lett a géppark.

Az első szerzemény a damilos fűkasza, ami elsősorban az utcai ároknál, a szegélyeknél és a pincesípon nélkülözhetetlen.


Ahogy korábban írtam, a szőlő idén már a kordonon feszül, így a komolyabb lombfal mellett már nem túlzás a motoros permetező. Nem azért, mintha a 99 tőke permetezése megerőltető lenne, de a kézi hajtány meg sem tudja közelíteni a gépi szórást.


Az állítható motorerő és a gépi porlasztás egészen más, mint a kézi permetezés: itt tényleg permetről vagy inkább permetfelhőről van szó, a kiáramló levegő pedig megforgatja a leveleket, így sokkal kevesebb szerrel sokkal tökéletesebben lehet védekezni.



A fenti képek még május elején készültek, azóta a szőlő persze már elérte a kordon tetejét.


Hamarosan még újabb képek a fürtökről és a csonkázásról.

2009-06-07

vakondriasztó

A másfél évvel ezelőtti füvesítés eredménye mára igen látványos. Ehhez persze nagy mértékben hozzájárul az öntözőrendszer és a tényleg heti rendszerességű fűnyírás is. A ház körül mindig a régi fűnyíróval vágok, mivel a traktor nem gyűjti a füvet és a vágási magasságot sem lehet egészen kicsire állítani.


Egyszóval szezononként azért egy pár órát el szoktam tölteni a fűnyírással. Pont ezért is vettem zokon a vakondok megjelenését. Persze alapvetően semmi gondom velük - mint ahogy semmilyen más, a kertben élő állattal -, sőt örülök, ha nálunk oldják meg lakhatási problémáikat, de a konkrét helyválasztással már nem annyira értek egyet.


Ezzel szemben ők láthatóan szívesen töltik itt az idejüket, ami nyilván a naponta kétszer öntözött földben található átlag feletti gilisztanépességnek köszönhető. Még ez sem lenne baj, azonban a túrások nyomait képtelenség eltüntetni: a fűnyíró fennakad rajta és ha előtte összegereblyézem, akkor is meddő foltok maradnak, mintha itt nem akarna újra kinőni a fű.


Annak érdekében, hogy a ház körüli fűről a telek felső részére, a gyümölcsösbe irányítsam őket, vakondriasztó után néztem. "A vakond táplálékszerzésében fontos szerep jut a hallásnak. Bár a földalatti járatrendszerben történő mozgás megkönnyítése céljából hiányzik a fülkagylója, a zsákmányállatok által keltett rezgéseket a vakond jól képes lokalizálni." A fentiek alapján a riasztás módja igen egyszerű: keltsünk az egyébként igen hasznos vakond számára nem túl kedves (150 Hz) hangokat és ő a fúrópajzsokat új irányba állítja. A földbe szúrható elemes intruder percenként kétszer "szólal" meg egy-két másodpercre, ezzel jelezve, hogy belépés csak engedéllyel lehetséges.


Az elmúlt pár hét tapasztalata alapján elmondható, hogy a vakondok vették az adást, így a beruházás nem volt felesleges. Mondjuk azóta találtam napelemes verziót, ami az elemekre való tekintettel nyilván zöldebb megoldás lett volna...


A vakondok tehát kicsit odébb helyezték a székhelyüket, én foltozom a lyukakat, a régi, lapátos verziót pedig mindenki felejtse el. A vakondok általában 3-4 évig élnek és Magyarországon 1901 óta védettséget élveznek, eszmei értékük 2000 Ft.