présház vakolása egy
Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy felújításról (is) szóló blog 5 hétre szünetet tart?! Hát persze, hogy egy (másik) felújítás. Ezúttal új budapesti lakásunkat újítjuk fel, de ez sokkal nehezebben megy, mint a telken, pedig itt nincs vályog... Ennek ellenére jelentem, hogy visszatértem, folytatódik a történet.
A présházról utoljára tavaly írtam, amikor visszakerült a 220V az épületbe. A Somogyi Corporation megbízhatatlansága miatt végül ősszel már nem folytatódott a felújítás, így idén tavasszal ezzel kezdtünk. A brigád a korábban már bemutatott traktorral érkezett, ezúttal pecabotok helyett homokkal és cementtel megpakolva.
A présházból a borászati és egyéb cuccok a teraszra, majd onnan átmenetileg a garázsba kerültek.
A projekt keretében az alábbi feladatok körvonalazódtak: ragaljazás (az új tető és a falak közötti hézag falazása), vakolás (a korábbi, leverhetetlen vakolat pótlása) és meszelés majd a deszkafödém és az ajtók, ablakok festése.
Az előkészületek során persze új tétellel is bővült a feladatlista: az ablak felett hiányzik az áthidaló, ami jól láthatóan érezteti hatását a falon, ezzel valamit kezdeni kellene.
Némi tanakodás után elsétáltunk az állványért, így a tető alá lett támasztva, a falat kibontottuk és akácból fűrészeltünk áthidalót az ablak fölé.
A műtét láthatóan jól sikerült, most már tényleg jöhet a vakolás.