Parasztház felújítás, vályog, kert, gyümölcsös, szőlő, bor. Hétvégék falun. www.paraszthaz.com

2008-10-31

ősz

Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra (részlet)

Itt van az ősz,
itt van újra,
S szép, mint mindig,
énnekem.

Tudja isten,
hogy mi okból
Szeretem?
de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.





Erdőd, 1848.

2008-10-29

búcsú

Még mielőtt bárki is rosszra gondolna, ez itt nem az itt a vége, fuss el vele, egyelőre még nem zár be a blog. A statisztika és a jövő évi tervek alapján még befizettem a domain jövő évi díját.)

Hétvégén volt a faluban a búcsú. A búcsú eredetileg egy katolikus ünnep, a bűnökért járó büntetésektől való búcsúzásra utal, más vonatkozásában pedig a templom felszenteléséhez kötődik. "A templom búcsúja, vagyis a templom címének ünnepe, annak a szentnek, „titok”-nak a napja, akinek tiszteletére a templomot felszentelték."- 1

A falu 1860-ban épült templomát - a sváb lakosság aktív közbenjárására - Szent Vendel tiszteletére szentelték fel, amivel nem vagyunk egyedül, mivel Európában még közel 1500 templom járt így. Jenő atya elmondása szerint Szent Vendel a VI. században élt, skót nemesi család fiaként, a bizonytalan adatok szerint 617-619 körül halt meg. Gazdag apjának nem tetszett, hogy Vendel a vallás felé fordult, ezért a mezőkre száműzte juhokat őrizni. Vendelben persze ez csak megerősítette a hitet és zarándokútra indult, amely során el is jutott Rómába. Haza sosem tért már, kolostort épített és remetének állt. Vendel tisztelete részben a hozzá köthető csodákhoz kötődik, miszerint pásztorbotjával vízet fakasztott a juhoknak, Trier városából pedig elűzte a pestist. A templom Szent Vendel emlékét egyrészt nevében, másrészt a szó szoros értelmében is őrzi (ereklyeként egy Szent Vendeltől származó csontdarab formájában).


A régi világban a búcsú fontos ünnep volt, a misére alig lehetett beférni a templomba. Most szombaton kb. harmincan voltunk, ami a szokásos létszám duplája. "A templomi búcsú napján vendégségeket tartanak, amelyre a közelebbi és távolabbi községekben élő rokonokat és jóbarátokat meghívják. Régebben a meghívott vendégeknek már istentisztelet előtt illett megérkezniük és részt venniük az istentiszteleten. Ezután következett az ételben, italban bőséges ebéd. Ebéd közben és utána az egymást ritkán látott rokonok és jóbarátok megbeszélték az elmúlt idők eseményeit."- 2

A rokonok maradtak, a kajálás is, de a búcsú mára elvesztette eredeti jelentését és lényegében vándor gagyivásárrá vált. Pár éve még volt körhinta is, de egy 300 fős faluba már senki nem jön le, mert ha mindenki felülne, akkor se lenne túl nyereséges a biznisz. Ezzel szemben a "kereskedők" már korán reggel megérkeznek és egész nap nyomják a jöjjön-kedvesem-tessék-csak-tiszta-pamut-a-dzsogging mesét.



A nap fénypontját a ritka igényes kivitelű zsákbamedve hozza meg, 300 Ft-ot kérnek a kíváncsiságért.


Szóval az idő nem áll meg, a búcsú is változik. Pár év múlva 1,2 EUR lesz kiírva.

1, 2 - Magyar Néprajzi Lexikon

2008-10-12

alma, szilva

Az őszi gyümölcsszüret évről-évre egyre változatosabb: a már eddig is aktív almafák után idén a szilva és a körte is termőre fordult a gyümölcsösben.


A 5 éves besztercei szilvafa már elkezdte hullatni a levelét, de szerencsére nem a levélfoltosság vagy levéllyukacsosodás miatt, mivel idén teljesen sikerült megelőzni a betegségeket Tiosollal.


A szilva talán picit túlérett, ami íz és cukortartalom szempontjából egyáltalán nem baj. A családi szétosztogatás után maradt 4 kis üveg lekvárra való is.


Az almaszüret a korábbi évekkel ellentétben több lépésben zajlott, mindig csak azokat szedtem le, amelyek tényleg megértek, így az addig szorosan összeérő almáknak is maradt egy kis idejük, hogy több napot kapjanak. Az Idered utolsó darabjait és a Mutsu-t így csak tegnap szedtem le.



Ha már az almáról van szó, egy percre visszatérnék egy korábbi kommentre, ami - a változatosság kedvéért - a telepített fajtákat kifogásolja. "Fura, lejársz falura kertészkedni, aztán ugyanazokat a tömegfajtákat telepíted, amiket Budapesten a Teszkóban is megvehetsz." - Anonymous. Mivel az "elfelejtett", régi fajtákat nem ismerem és nagy valószínűséggel nem is kóstoltam, viszonylag kézenfekvőnek tartom, hogy olyan fajtákat ültetek, amit ismerek (szoktam enni) és feltehetően a család is szeretni fog. Nem gazdaságosabb idaredre vágyom, hanem saját almát szeretnék enni, amiről tudom, hogy mi történt vele és hogyan lett alma. Számomra ez az alma teljesen más, mert saját ültetés, metszés, permetezés, tányérozás és szedés után kerül a tányérra, ezért nem veszek (semmilyet) a teszkóban.

Az alma a fagymentes időszakig a présházba került, ahol a minőségellenőrzés után "tárolható" és "almáspite" csoportokba soroltam. Utóbbit a kisebb sebek, darázsrágások miatt hamarabb meg kell enni almáspite, illetve bundás alma formájában.


Az alma mellett pár fürt szőlő is itt pihen, nemsokára a szüretről is tudósítok.