Parasztház felújítás, vályog, kert, gyümölcsös, szőlő, bor. Hétvégék falun. www.paraszthaz.com

2009-03-28

lemosó permetezés

Úgy 3-4 hetes késéssel, de megérkezett a tavasz. Míg két éve ilyenkor már az első fűnyírás volt a projekt, most még a lemosó permetezéssel és a metszés befejezésével sem késtem el.


Végre igazi napsütés és újra a terepen.


A metszés az elmúlt évek gyakorlása után már egyre rutinosabban megy és a koronaformák is egész jól alakulnak.


A konyhakert még várat magára, egyelőre csak a kerítés belső oldalán lett rend. A tulipán már türelmetlen volt, fél év sötétség és vízmentes pihenő után már a pincében elkezdett hajtani. A kardvirágokat tavaly, a szomszédban kaptam Teritől, most a megszokott helyre kerültek vissza.


A lemosó permetbe idén Tiosol került, 10%-os arányban. A növényvédelem terén egyébként idén mindenképpen változtatásokra készülök. Azt már látom, hogy a mindig megfelelő vegyszereket használva, néhány kivételtől eltekintve jól megelőzhető szinte minden probléma a gyümölcsösben és szőlőben, de ez a sokféle vegyszer valahogy nyugtalanít. Persze a permetezés mellőzése naivitás lenne, de ha megoldható, idén csak biokertekben és ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szereket szeretnék használni.


A szóba jöhető anyagoknak még utána kell nézni, remélem van reális alternatíva.

2009-03-25

minőség és biztonság

Jó dolog, ha az ember saját maga is el tudja végezni a ház körüli kisebb javításokat és nem hív azonnal kőművest, festőt vagy szerelőt. Kivéve, ha az ember olyan dologba vág bele, amihez nem ért. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha az embernek olyan segítője akad, aki szintén teljesen tudatlan, de ennek ellenére magabiztos, rutinos szakértőnek tünteti fel magát. Ennél pedig már csak az lehet veszélyesebb, ha éppen ilyen felállásban villanyt akarunk szerelni.

Ugyan a felújítás során riasztó is került a házba, mégis rossz érzés vasárnap esténként otthagyni a telket. Különösen az esti induláskor érzem, hogy a ház körüli sötétség nem szerencsés. Ha ott vagyunk, a tornácon lévő lámpákat mindig felkapcsolom esténként, így nem nehéz kitalálni, hogy mikor üres a ház.


Az automatizált világítás kivitelezésére először egy fényérzékelő felszerelése merült fel, de később az időzítős kapcsoló valamiért már jobb ötletnek tűnt. Gondoltam, így majd össze-vissza programozhatom a fel- és lekapcsolások időpontjait, kutya sem veszi észre a dolgot. Nem kellett volna. De addigra már Karesz lekapcsolta az órát és elvágta a kapcsolóhoz vezető kábelt.


A kábel egyik végére aljzat került, ebbe ment a programozható vezérlő, míg a vezeték kapcsoló felőli végére dugót szereltünk. A munka közben mintegy magunkat is megerősítendő tisztáztuk Karesszel, hogy profi, minőségi munkára törekszünk és cégünk kizárólag a minőség és biztonság jegyében "vállal" munkákat. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor átadás előtt leteszteltük a dolgot és nem működött.


Utólag kiderült, hogy ennek elég nyomos oka volt: még ha a színek arra is utalnak, kapcsolók esetében a kábel nem fázis, föld és nulla vezetőt rejt, így a váltókapcsoló esetében is csak a fázist szakítjuk meg. Karesz persze más magyarázatot adott, miszerint ő megmondta, hogy fordítva kellett volna szerelni a dolgot. A leszúrás közben már bontott is és az aljzat helyére került a dugó illetve fordítva. Ekkor ért minket - pontosabban csak őt és szerencsére csak épphogy - a második meglepetés: a tesztre készülődve megcsípte az áram. Először megpróbálta elmismásolni a dolgot, miszerint "ez csak valami kóboráram" volt, de aztán egy szabvány szerinti méréssel nyilvánvalóvá vált a dolog: 220V van a dugóban. Ezen már Karesz is kiakadt, csak a fejét fogta.


A tragikomédiát itt be is fejeztük, visszaalakítottunk mindent, én meg felhívtam a villanyszerelőt.

2009-03-17

hosszúcsap egy

A korábbi évek március 15-i menetrendjére való tekintettel a hétvégét a telken töltöttük. Mondjuk egyébként is szerettem volna menni, itt a tavasz, még ha csak meteorológiailag is. A szombati időjárás végül szinte hibátlan volt, így a szőlő metszésével megkezdődött a 2009-es kerti szezon.

A metszés az egyik legjobb kerti munka, kár, hogy évente csak egyszer kell metszeni. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy az évek alatt mennyi minden megváltozik, megnő és ami évekig csak terv volt, az már valóság. A szőlő esetében most az adta az apropót, hogy a sok munka (telepítés, nevelés, pótlás, metszés, csonkázás, kapálás, kordonépítés) és 3 év után egyszer csak eljött az idő, hogy a harmadik évben fejlődő vesszőt meghagyja az ember, ami utána majd évtizedekig - kordonkarként - a vesszőket neveli.

Kordonkarnak masszív, erős vesszőket akartam, így tavaly hagytam őket nőni, gondoltam így tényleg megerősödnek. Szerintem ez jó ötlet volt, a méteres tőtáv többszörösére nőttek, de kellően meg is vastagodtak. A metszés során most egy felfelé álló rügyre metszéssel kialakult a leendő kordonkart hossza.



A szakkönyvek szerint az általam telepített fajták (Muscat ottonel, Tramini, Portugieser) mind a hosszúcsapos (vagy szálvesszős) metszést kívánják. Ahogy korábban írtam, néhány erős tőkén - teszt jelleggel - már tavaly kialakítottam a kordonkart, így ott idén ebbe az irányába indultam el. Persze a hosszúcsap is rövidcsappal, két rügyre metszéssel kezdődik.


A dolog lényege, hogy bizonyos fajták az egyéves vessző alsó (kordonkarhoz közeli) rügyein egyáltalán nem, vagy csak apró szemű fürtöket hoznak, szemben a felsőbb rügyekből fejlődő vesszőkkel. Ez alapján a fenti képen látható rövidcsap felső rügyéből idén kihajtó vesszőt jövő tavasszal már nem két rügyre, hanem 4-5 rügyre metszem, hogy annak a felső rügyeiből kihajtó vesszőkön 2 év múlva nagy, érett fürtök teremjenek. Első hallásra talán bonyolult és még inkább az lenne, ha az alsó rügyből fejlődő vessző sorsát is leírnám, de az eseményeket megpróbálom majd fotókkal is nyomon követni és az alapján újra visszatérek a témára.



A jövőre vonatkozó tervek ezzel újra adottak, de persze a jelennek is nagyon örülök. Ez már tényleg olyan szőlőnek látszó tárgy.


Hétvégén lemosó permetezés és beszámoló a szomszéd szőlőjéről.

2009-03-13

szemétség

A látszat ellenére sem szeretném a véleményeket és kommenteket előre befolyásolni, de jelen esetben a téma annyira adja a címet, hogy nem tudtam attól eltérni. Szintén itt hangsúlyoznám, hogy a történtek nem csak a mi falunkat, hanem a teljes kistérséget érintik, mindenhol ez történt, így azt konkrét helyszínhez, konkrét személyekhez nem kötném. Ebből eredően a tényeken kívül bármilyen feltételezést, szóbeszédet és egyéb háttértényezőt is kizártnak, nem létezőnek tekintek.

Szóval néhány hete az alábbi tájékoztató levél érkezett, miszerint a szemétszállítás díját mostantól mindenki fizesse maga, mert a közös helyi kasszából arra már nem futja.


Eddig ezzel nem is lenne baj. Mindenki fizessen a szemétért és annyit, amennyit összevásárolt. Nem ezen szeretnék problémázni, sőt a falu fő topic-ját is hagynám most, miszerint a kommunális adó tartalmazza-e a szemétszállítást. Ennek utána lehetne nézni, de mondom, nekem nem ez fáj, hanem két másik, szerintem sokkal jelentősebb hiba.

1. Hozzáértés hiánya
Szóval a levél szerint a 110 literes kuka ürítése 21.878 Ft lesz idén, ebből az önkormányzat átvállal(?) 36%-ot, így 13.878 Ft-ot kell fizetni. Szuper. Mondjuk érdekelne, hogy mi az átvállalás fedezete és miért pont 36%-ot vállal át, de ez inkább a 2. pontban vázolt problémakörhöz tartozik. Inkább azt szeretném kérdezni, hogy tavaly - amíg teljes mértékben az önkormányzat fizette a számlát - mennyibe került ugyanez a szolgáltatás, mennyit fizetett az önkormányzat egy 110 literes kukáért?! 14.284 Ft-ot. Tehát röviden összefoglalva: kivesszük a közszolgáltatások közül a kukaszállítást, átadjuk az ügyfeleket a szolgáltató cégnek, de előtte még hozzájárulunk, hogy a szolgáltató 53%-kal megemelje az árakat. Régi történet a más pöcséről és a csalánról. És újra szeretném megerősíteni: zárjuk ki, hogy rossz szándék vagy más érdek közrejátszott volna. Akkor viszont nem marad más, mint a dilettantizmus. Hogy fogadhat el egy megrendelő 53%-os áremelést (a 240 literes kuka esetében pedig 118%-ot)?! Értem, hogy csak egy szolgáltató van, de mozgástér akkor is van, erre külön jogszabályi keretek vonatkoznak. Vajon az én ügyfeleim mit szólnának, ha megkeresném őket, hogy mostantól több csekket kell nyomtatnom és messzebbre költöztem az irodától, így többet kell tankolnom, szóval arra gondoltam, hogy úgy 53%-kal megemelném az árakat?! Akinek csak egy kis tapasztalata is van az üzleti életben, az nem köt ilyen megállapodást, de a boltban sem veszem meg a kiflit, ha tegnap óta másfélszeresére emelték az árát. A gazdasági életben járatlan, releváns szakmai végzettséggel és tapasztalattal nem rendelkező civilek vásárolnak szolgáltatásokat a közösség számára profitorientált cégektől, döntenek gazdasági vonatkozású kérdésekről nap mint nap. Szép dolog a helyi érdekképviselet, meg a közügyek közvetlen irányítása, de így minek? És aki úgy érzi, hogy ez nem vele történik, annak szeretném jelezni, hogy kérem, itt az ő pénzét is elbénázzák, hiszen a falvak büdzséjének döntő része a központi költségvetésből érkezik.

2. Megfelelő kommunikáció hiánya
Ha egy ügy jelentős érdeklődést vált ki, érdemes lenne megfelelő tájékoztatást adni, ami kicsit komolyabb, mint egy helyesírási hibákkal tarkított levél. Például a jegyzőkönyvek alapján tisztázható lenne, hogy a kommunális adó megszavazásakor és bevezetésekor milyen döntés született. Minek találgatni, ha le van írva, hogy mit fedez és milyen költségnemekre fordítható ez a bevétel?! Érdemes lenne elszámolást küldeni, miszerint az elmúlt években ennyi kommunális adó folyt be, ami így lett felhasználva. Jól esne egy xls, hogy mi lesz a változatlan összegű kommunális adó sorsa idén, ha már kukánként 6.284 Ft az önkormányzat pénztárcájában marad. Szívesen átolvasnám a monopol kukásokkal kötött szerződést is, ha már bevettek a tuti üzletbe. Persze felesleges, biztosan beleíratták a képviselők, hogy a jövőben csak a hivatalos infláció (fogyasztói árindex) szerint emelkedhetnek az árak...

Mostanában újra téma az önkormányzati rendszer átalakítása. Remélem a válság ezt csak még jobban a felszínre hozza, mint a racionalizálásnak, a költségek optimalizálásának és a hatékonyság növelésének szükségességét is.

2009-03-08

jelöltek

A konyhakert után a tervezési osztály újabb projekten dolgozik. Ahogy arról korábban írtam, a ház körüli díszkert nagyjából elkészült, már csak kisebb kiegészítő ültetést és néhány módosítást, javítást tervezek. Ez pedig főként a ház előtti, melletti részt érinti. A kertépítés során a ház vonalába fákat és egy bokrot ültettem, a sorrend tulipánfa, császárfa és egy örökzöld babérmeggy.


A császárfa kapcsán utólag kicsit bizonytalan vagyok, talán nem volt jó választás, nem illik ide és inkább egy cserje kellene a helyére. Ami ennél is fontosabb, hogy eredetileg a ház bejárata elé is terveztem egy fát, azonban a sok bizonytalankodás után nem döntöttem el, hogy mi is kerüljön ide. A hely egyértelműen adja magát: a tér a két növény között, a ház túlzott nyitottsága, az árnyék hiánya.


Szóval a kérdés egyértelmű: milyen fa kerüljön a ház bejárata elé? Korábban itt szőlőlugas állt, ami a szőlő és gyümölcsös telepítésével egyidejűleg szűnt meg.


A szóba jöhető fák körét talán sikerült leszűkítenem, így a két jelölt a következő:

1. Dió
Most is áll egy nagy diófa a támfal előtt, így párja is lenne, jól mutatna a ház előtt. Magas, széles koronája komoly árnyékot ad. Egy nagy diófa a kert dísze, egy öreg diófa pedig igazai védelmet ad a háznak, mindenki szívesen ücsörög alatta.

2. Vadkörte (vackor, pyrus pyraster)
A vadkörtét gyakran látni öreg parasztházak mellett, a szomszédban Aranka néninél is ez áll a bejárat előtt. Nem nő nagyra, fehér virága áprilisban nyílik. Akár 150-200 évig is él. Süsü is szereti.

A kérdés tehát adott, várom a szavazatokat és a további javaslatokat, itt az idő, hogy az olvasó is beleszóljon a dolgok alakulásába. Májusban ültetés.