kaszálás

A nagy esőkben 3 hétig nem voltam a telken, így múlt héten volt mit bepótolni. Leginkább a fű lepett meg, hogy szó szerint tökig ért, mivel itthon közben csak egyszer kellett nyírni (ahogy írtam, most már Pesten is van kertünk, majd felrakok pár képet, úgy talán kevesebb reklamáció érkezik az újabb írásokra való várakozás miatt).

Szóval a fű annyira megnőtt a gyümölcsösben, hogy Pista szomszéd már nem bírta nézni és pár nappal előtte a damilossal lekaszálta. A levágott fű méretéből ítélve mással nem is lehetett volna, a traktor szerintem elsüllyedt volna. A feladat így ránézésre egyszerű volt: csak össze kell szedni a fűvet.


Persze 1800 m2-t összegerebélyzni tényleg csak ránézésre egyszerű. Szerencsére a classic zsellérkedés keretében velem volt Zoli, így 2 főnek csak 1,5-2 órát kell rászánni és már kész is. A szép időben persze gyorsan telt az idő, a száradt fűnek gyönyörű illata volt, így Zoli meg is jegyezte, hogy ritka jó a zsellérek élete.


Mennyit változott a telek, mióta utoljára, a fűvesítéskor gereblyéztük a terepet...


Gerebélyzés közben a hasznosítási lehetőségeket elemeztük: esetleg zsákolni kellene a fűmagot?


A megoldást ismét Pista szállította: a lekaszált, megszáradt fű állítólag jó takarmány a lovaknak, de a mindenevő kecskék és birkák is szoktak kapni, így a boglyát majd még célba kell juttatnom valakinek.


A napot permetezéssel zártuk, a szőlő virágzik, nemsokára erről is beszámolok.