Parasztház felújítás, vályog, kert, gyümölcsös, szőlő, bor. Hétvégék falun. www.paraszthaz.com

2008-05-29

sonka

Az első családi-baráti disznóvágás ma már csak emlék. A hurka, a kolbász és a disznósajt elfogyott és a szalonna is elkopik lassan a főzések során. A sonka viszont csak most került terítékre, vasárnap reggel friss retekkel, zöldpaprikával és kenyérrel.


Az öregek elmondása szerint régen május körül vágták meg a sonkát, de sokszor egészen nyárig, az aratásig vártak vele, hogy a pácolás és füstölés minél jobban átjárja a húst. Mi ehhez türelmetlenek voltunk, de kár is lett volna várni - a sonka hibátlanul finom lett. Egy-két falat után az ember első gondolata, hogy te jó ég, néhány kivételtől (prosciutto, feketeerdei) eltekintve, mit árulnak sonka címszó alatt a boltokban?! Közben vágunk még egy szeletet és félbetörjük a serclit...

2008-05-27

dilatáció

Az van, hogy a korábban problémás hátsó fal kiszáradásával szeretném teljeskörűen elvarrni a szálakat a hátsó fronton. Ennek keretében a fal újrameszelését tervezem, de a hétvégén fontos kérdés merült fel bennem.

A házfelújítás első lépésében beton csepegőjárda került a ház tövéhez a fal teljes hosszában. Az idén 5. éves járda jól bírja, de nyilván a hőtágulás és a kisebb mozgások miatt itt-ott (végig) elvált a faltól. Nem igazán értek hozzá, de szerintem ez egy igazi spontán dilatációs hézag. Erről beszélek:


És a lényeg:


A helyzet alapvetően két lehetséges irányt körvonalaz:

1. A dilatációs hézagot tömíteni kell, bitumennel, vagy más, rugalmas tömítőanyaggal. A hézag tömítésével megakadályoznám, hogy nagyobb szél esetén a beverő, falon lecsorgó eső valamint télen az olvadó hó közvetlenül a fal tövénél kerüljön az alaphoz és a falakhoz.

2. A dilatációs hézagot nem kell tömíteni, se bitumennel, se más, rugalmas tömítőanyaggal. A hézag tömítésével megakadályoznám, hogy a fal tövénél jelentkező talajpára kiszellőzzön, így megnehezíteném a falak száradását.

A kérdést persze feltehetném Kónya haveromnak is, aki - saját elmondása szerint - már 3 évesen vasbeton szerkezeteket dilatált, de azért inkább a biztosra szeretnék menni. Szóval, mi legyen? Várom a szakértői kommenteket, utólag nem ér majd okoskodni.

2008-05-26

beültetés kettő

Növényből sosem elég. A díszkert őszi beültetése után több ágyás is üres maradt, így pár héttel ezelőtt újabb kört futottam a listakészítés-kinézés-alkudozás-leszállíttatás pályán. A korábbi fa-cserje párosítás után most már másra is, így évelőkre is kiterjedt az érdeklődésem.


A támfal feletti nagy ágyás beültetésénél az volt a cél, hogy belátható időn belül összefüggő szigetek alakuljanak ki egy-egy növénycsoportból, ezért többnyire minden fajtából 9 vagy 5 darabot vettem és ezeket kb. 30-35 cm-es távolságra ültettem egymástól.


A gép- és zsellérfeljáró külső oldalára cserjék kerültek, amelyek reményeim szerint sövény jelleggel fogják az utat határolni.


A beültetési lista kivonata a következő:
- babarózsa (prunus tirloba multiplex)
- húsos som (cornus mas)
- vérmogyoró (corylus avellana purpurea
- cserszömörce (cotinus young lady)
- mirtuszlonc (lonicera nitida)
- törpe orgona (syringa meyeri palibin)
- rózsalonc (weigela p. nana)
- nyári orgona (buddleja black night/nanhoe purple/nanhoe white)
- kecses gyöngyvirág (deutzia gracilis)
- japán gyöngyvessző (spiraea goldflame/little princess)
- cserjés pimpó (potentilla abbostswood)
- harangláb (aquilegia vulgaris)
- tündérfürt (aruncus dioicus)
- széleslevelű harangvirág (campanula latifolia)
- szarkaláb (delphinium elatum)
- macskafarkú veronika (veronika spicata)

A beültetés jól sikerült, a következő képek 3-4 héttel később készültek:



Kedvencem a metélőhagyma (második kép), azaz snidling:



Mint tudjuk, növényből sosem elég, így a mostani körben is üres maradt egy kb. 25m2 ágyás. Ide már ki is találtuk, hogy mit teszünk: az egészet levendulával ültetjük be. Folytköv.

2008-05-20

ezüst

Újra eltelt egy év, így múlt hétvégén újra borverseny volt a faluban. Az esemény menetéről tavaly részletesen beszámoltam, aki akkor még nem olvasta a blogot, az mindenképpen nézzen vissza. Nagyon röviden: 100-120 lakos találkozik a kultúrban, welcome köszöntő, műsor, fehérborok majd vörösborok felvonulása, pontozás, eredményhirdetés, pörkölt, zene, tánc.

Az előkészületek és persze a borok soron kívüli előkóstolása már kora délután beindultak.


Az idei jubileumi 5. verseny mindenkinekköszönjük blokkal és bővített műsorral indult. Tény, hogy az 5 év alatt a verseny borászati szempontból is fontossá vált: évről-évre több bor (gazda) indul és minden évben egy kicsit jobb a felhozatal.


Az idei versenyre 15 fehér és 16 vörösbort neveztek. A pontozáshoz 10 tárcsát osztanak ki, 10 asztalnak, ahol 1-5 ponttal szavazhat egy-egy asztaltársaság, így az összpontszám 10-50 között mozoghat.


A fehérboroknál a dobogóhoz 43, 42 illetve 41 pont, a vörösboroknál 45, 44 és 43 pont kellett. Ehhez képest a leggyengébb versenyző 29 pontot kapott, de ez a tétel tényleg brut volt: valószínűleg aznap délután kénezték agyon, abban bízva, hogy úgy kibírja a 2 perces sétát a kultúrházig. A pontozás természetesen vaktesztre épül, egyforma kancsókból kínálják a megjelölés nélküli borokat, így az eredményhirdetésig csak a szervezők tudják, melyik bort ki nevezte.


A szavazatok szórását látva mi az első 5 kóstolás után azonnal új pontozási szabályokat találtunk ki, amit elő is terjesztek majd a szervezőbizottságnak a jövő évi versenyhez. Ennek értelmében konkrét jelentést adhatnánk a pontoknak az alábbiak szerint:
- 1 pont: kóstolás nélkül a vödörbe öntöm (kinézet vagy illat alapján)
- 2 pont: megkóstolom, de megbánom
- 3 pont: megkóstolom és 3 pontot adok
- 4 pont: megkóstolom és a teljes kitöltött mennyiséget megiszom
- 5 pont: megkóstolom, megiszom, sőt azokét is megiszom, akik vödörbe öntenék.

Az ötlet persze nem komoly, bár az biztos, hogy ez a pontozási rendszer kiszűrné a könnyelműen osztogatott 4 és 5 pontokat.


A versenyen persze én is indultam a muscat ottonellel, amit egy igazi maratoni futóként lehetne jellemezni: végigszenvedi a hosszú utat, de végül a hajrában még sprintelni is tud. Arra gondolok, hogy decemberben, az első fejtéskor kesernyés volt, márciusban a második fejtés előtt kesernyés és kissé acetonos volt, sőt két héttel a borverseny előtt a melegedő pincében újra összezavarodott. Ennek ellenére még egy fejtéstől és kénezéstől az utolsó percben váratlanul összekapta magát, a verseny előtti szerdán már hibátlan, míg a nagy napon igazi csúcsformában volt, így életem harmadik borával, 42 pontot bezsebelve a dobogóra pattantam.


A fehérek között első helyen királyleányka, a második helyen a már említett muscat, míg a harmadik helyen Kossuth (!) végzett (a direkttermők továbbra jelentős arányt képviselnek a mezőnyben, vörösek között főleg az othello). A siker receptje tehát nálam a következő volt: jó időben adj egy utolsó szellőztetést a bornak, majd enyhén kénezd meg végül pedig ismerd fel a borod a vakteszten és ha jónak találod, adj rá 5 pontot. Ugyanez tudományos megközelítésben "Ag = O2St+5", ahol Ag az ezüst (érem), az O2 az oxigén (levegőztetés), az S a kén, a t a megfelelő idő (a műveletek elvégzésére) és 5 a pont.

Az izgalmak és a 31-szer fél deci bor után pont időben jött a pöri, amihez - immár az oklevéllel a kezemben - végigkínáltam az asztalokat, megköszönve az 5, a 4 és a 3 pontokat. Az eredménynek persze nem csak én örültem, úgyhogy elindult az általános körbekínálás.


Az esemény ünnepi cukortorta-töréssel, majd zene-tánccal zárult, ahol Dani a végére ismét átvette a keyboardot.


A bor lassan újra kesernyés lesz és elfogy, de az emlék és a présház falára kerülő oklevél örök marad. Éljen.

2008-05-19

lomtalanítás

Falusi lomtalanítás? Azonnal szemeim előtt láttam a fél ecserit, a lócákat, a ládákat és a sparhelteket. Egyszerűen szuper, gondoltam. Szilvásgombóc két szilvával, mag nélkül.

Persze a hétvégi lomtalanítás azért más képet mutat. A kipakolás, így a fémfetisiszták vendégszereplése már pénteken elkeződött: az utánfutós zsigák egész nap járták a falut, így pár napra fel is erősödött a cgnyzs. Meg kell állapítanom, erősen kisebbségben vagyok a diszkriminációs-ellenes nézeteimmel.


A kihajígálásra kerülő cuccok toplistája a következőképpen fest: első helyezett a sezlon, mindenféle színben, méretben, kárpittal, vagy anélkül, mert a kutya már megette. Tuti második a gumikerék (autóra, bringára, motorra, traktorra, rollerre), míg a dobogó harmadik fokán a korábban mindenféle ismeretlen vegyi anyagokkal töltött műanyag hordó és demizson. A képen a fakád csak a díszítés, sajna hiányos az alja.


A nagy számok törvénye alapján azonban a lomok végigpásztázása sosem lehet sikertelen. A szemétáradat mindig partra vet néhány fontos és nélkülözhetetlen dolgot. A fonott kosár hibátlan, a madártollak alapján a padlásról került az utcára.


Jó kapás, berántás, szép fogás.

2008-05-09

kordonépítés három

Az oszlopok favédelme majd beállítása óta eltelt időben szerettem volna felkészülni a kordonhuzalozás tantárgyból, de igencsak kevés infot találtam a könyvekben és a neten, így a disznóvágáshoz hasonlóan erősen improvizatív jelleggel vágtunk bele a megvalósításba.

Első lépéseként kiástuk a sorok végén álló oszlopok megfeszítéséhez a gödröket, amelybe régi, feltört betondarabokkal dúsított beton és egy 'w' alakú, 10-es vasból hajlított szem került.



Következő lépésben kimértük a kordontartó huzal magasságát (nálam 110 cm) és kifúrtuk az oszlopokat.


Az UV-rezisztens és 15 év garanciával rendelkező műanyag huzal helyett egyszerű galvanizált huzalt vettem a szomszédos gazdaboltban. A kordontartó huzal vastagabb (3,1 mm) lett, míg fölé két sor vékonyabb (2,0 mm) huzal került. A 60 centis dobra feltekert huzalt a vásárló hosszra veszi (én 150 + 600 métert), de letekerni nyilván nem akarja, így a megfelelő számú karika lehúzásához szükséges áltisk. matematikai művelet az átmérő x pee.

A kordontartó huzal megfeszítése releváns szakismeret nélkül nem túl egyszerű. Elsőként átfűztük a főhuzalt az oszlopokon, majd a két végére lezárás került. Az ehhez szükséges alátétet illetve pontosan nem tudom mire való 'szemet' az obiban lőttük.


A megfeszítés a sor közepén történt, ehhez egy spanner (die spannung) vagy egyszerűbben, gazdaboltos szlengben 'uborka' szükséges. Ez a három részből álló, menetes feszítő a középső tag tekerésével összehúzza a két oldalon lévő kampós tagokat. A dolog nehézségét az adja, hogy ha hosszúra hagyjuk a két szakasz drótot, akkor az uborka nem tud rajta annyit húzni, hogy az végül feszes legyen és még tartalék is maradjon benne a későbbi utánhúzásokhoz. Ellenkező esetben, rövidre vágra az összehúzandó drótokat, viszont szabad kézzel nem lehet beakasztani az uborkába a drótot, annyira nehéz összehúzni.

Megoldásként a következő home made módszert találtuk ki: az összehúzandó drótok közé drót került, ezt egy vassal besodortuk, majd szálirányban elkezdtük feltekerni. Ehhez mindenképpen erős drótra és szögletes formájú vasra van szükség, amin nem tud elfordulni a feszesre sodort feszítődrót. Mi a kerti csapok víztelenítéshez használt vasat használtuk, a képen közeledik a két drót, bal oldalin már rajta van az uborka, amit Zsellér Károly éppen most szeretne beakasztani a jobb oldalról közeledő drótba.


A fenti műveletet jól jellemzi, hogy a 80 cm mélyen álló végoszlopokat 2-3 cm-re behúztuk, viszont az uborka szinte teljesen nyitva van, így később bőven lesz hely utánhúzni. A legnehezebb művelet után a végoszlopokat húztuk vissza a helyükre: a fentiekben bemutatott rögzítés került az oszlopok belső oldalára, majd egy uborkával lefeszítettük az oszlopot a betontuskóhoz.


A száltartó drótok szegelve lettek, az alsó szint 140 cm, a felső 180 cm-re került. Középen, mindkét oldalon 1-1 uborka feszíti a drótot.


A kordon ezzel kész, már csak a szőlőre vár. Ahogy korábban írtam, a tavaszi metszéskor minden fajtán meghagytam pár erős vesszőt, amit most már le is tudtam kötözni az új dróthoz.


Ezeken a tőkéken már minden vesszőn lesz termés, a többiek meg idén nőnek fel a feladathoz és a kordonhoz.


A kordonépítésről szóló sorozat befejező részével nemsokára jelentkezem, ebben a hasonló álmokat dédelgetőknek és az apehnak írom össze a projekt költségeit.