hosszúcsap kettő

Ugyan még nem írtam róla, de a kerti szezon már korábban elkezdődött: mint minden évben, ezúttal is a szőlő metszésével. Volt, aki annak idején hiányolta is, így most egy rövid beszámoló keretében ugorjunk vissza március közepére.


A metszés időzítése idén jól sikerült, az élet még nem indult el a vesszőkben.


Ahogy tavaly ígértem, folytatom a hosszúcsapos metszés bemutatását, hátha így nekem is könnyebben sikerül megértenem a dolgokat. Szóval ott tartottunk, hogy a kordonkaron lévő vesszőket tavaly 2 rügyre (rövid csap) metszettem vissza. A 2 rügyből 2 vessző nőtt, mindkettőn 2 levél és 2 fürt, mindkettőn 2 szem szőlő.) De komolyra fordítva a szót, tényleg 2 vessző nőtt, így idén ezekkel folytatódott a metszés.


A hosszúcsapos metszés keretében a felső vesszőt már nem 2 rügyre, hanem 3-5 rügyre kell metszeni, míg az alsó vesszőn továbbra is 2 rügyet hagyunk.


Mi ennek a lényege? Az, hogy a hosszúcsapon kihajtó 3-5 vesszőből majd csak a legfelsőt hagyjuk meg hajtásválogatáskor, mert ezen a vesszőn őszre szebb termés várható, mint ami az alsóbb rügyekből kihajtó vesszőkön lenne. Nézzük mindezt egy összefoglaló ábrán, amely jól mutatja, hogy mindehhez persze idő is kell.


Az idei termést a szaggatott vonallal jelzett, remélhetőleg nemsokára kihajtó vesszőn várjuk. Visszatérve az időre persze hangsúlyozni kell, hogy a 2007-ben fejlődött és kialakított kordonkar helyén már 2006-ban - a telepítést követő évben - is volt vessző, csak ezt vissza kellett vágni, hogy rá egy évre izmos, edzett kordonkart tudjunk meghagyni. Összességében tehát az ötödik évben jutunk el a hosszúcsap kialakításáig, de ez nem is baj, mert így marad idő másra is, például a kordon megépítésére.



Ehhez képest már mellékes, hogy a tőkék többsége ehhez képest még 1 év lemaradásban van (azaz ezeket most metszettem rövidcsapra), mivel itt a kordonkart nem másod-, hanem harmadéves vesszőkből neveltem (ld. a következő képen az első és negyedik tőkét).


Végezetül még egy kép, ez már most hétvégén készült, látni, hogy megduzzadtak és nemsokára kihajtanak a rügyek.


A hosszúcsap-trilógia harmadik, egyben befejező részével jövő tavasszal jelentkezem, ahol megnézzük, hogy mi történik az eddig méltatlanul háttérbe szorított alsó rövidcsappal.

szüret

Ugyan 2006-ban már megjelent ilyen címmel egy poszt, de nem is értem magam, hiszen akkor vásároltam a szőlőt. Idén viszont - 4 évvel a telepítés után - az első igazi, saját szüretre is sor került.

Utóljára áprilisban, a metszés kapcsán írtam a szőlőről, azóta persze sok minden történt a 3 sorral, mindenekelőtt kihajtottak a rügyek.


Innen már csak pár hónap és némi munka kellett ahhoz, hogy eljussunk a szüretig. Mivel a szüret a seregélyek fejében is megfordult, július közepén madárháló került a kordonra, ami szerintem a méhek és darazsak ellen is hatásos volt.




A háló mellett más területen is bővült az eszköztár, feleségemtől idén refraktométert kaptam szülinapomra, így a szüret időpontjának kiválasztását már nem csak Aigner Szilárdra bíztam. Miután én is alig találtam meg az adatot, így az érdeklődőknek mindenképpen jelzem: a refraktométer által jelzett szárazanyag-tartalom értéket cca. 0,8-cal kell szorozni, hogy megkapjuk a várható mustfokot.


A szüret persze most is mosással kezdődik, a kipakolás után mindent szépen el kell mosni. A présház előtti terasz az első saját szürettel végleg elnyerte igazi funkcióját.


A munkákhoz baráti és szomszédi segítség is érkezett. A szőlőt természetesen fajtánként szüreteltük és dolgoztuk fel. Az első termés mennyiségre azért még jócskán elmarad a várttól, egy-egy sorról (33 tőkéről) hozzávetőlegesen 40-60 kg termést szedtünk (a must mennyisége alapján). Legtöbbet a kékoportó sor termett, a tavalyi 15l után idén már közel 50l mustot adott, itt újra rosé-val próbálkozom.


A feldolgozás többé-kevésbé a korábbi években kidolgozott technológia szerint ment. A munka mellett így már a főzésre is jutott idő, az alkalomhoz illően pincepörkölt készült, előtte előételként pedig a hagyma pirításához kisütött szalonna került kenyérre.



A pincepörköltet kis lángon főztük, így a must már bőven a pincében pihent, mire tálalni lehetett.


A forrás azóta már elindult és dübörög, legkésőbb jövő májusban, az újabb borverseny kapcsán beszámolok az eredményekről.

borverseny 2009

Ahogy azt korábban már a figyelmes olvasó kiszúrta, az idei borversenyről még nem került fel beszámoló. Elfelejtettem, vagyis csak megpróbáltam elfelejteni. A tavalyi ezüstérem után idén már akaratlanul is többet vártam magamtól, így aztán nem volt nehéz pofára esni. Pláne, hogy alaposan el is szúrtam a dolgokat.

A lebonyolítás immár rutinszerűen, a korábbi évek forgatókönyve szerint ment, azzal az újítással, hogy idén hivatásos borbírókat is hívott Pista. Ők egy-egy szakmai különdíjat adtak kategóriánként, a pontozás és a helyezések kiosztása ettől függetlenül, a szokásos módszerre épült.


Az idei versenyen két borral indultam: fehér kategóriában chardonnay-vel, valamint a részben az unszolásomra létrehozott rosé kategóriában kékoportóval. Idén kevesebb kép készült a borról, a fejtésről is írtam már a korábbi években, így csak egy-két képet találtam a szemléltetéshez.


Ez pedig decemberi chardonnay, az első fejtés után.


A chardonnay közepesen alakult egész tavasszal, nem volt vele semmi gond, de kiemelkedőt sem mutatott. Ezzel szemben a rosé jól indult és végig tartotta magát, így a verseny előtt már inkább ettől vártam helyezést. Ez persze nehéz lett volna, hiszen az indulók számára (7 bor) tekintettel csak első helyezettet hirdetettek, így az egyébként harmadik helyet érő pontszámommal idén lemaradtam az oklevélről. A fehér esetében azonban igazán látványos volt a perec, konkrétan az utolsó helyezést sikerült elcsípnem. Nem volt kérdés, mi is 2 pontot adtunk a saját borunkra, mivel iszonyat kénes volt, köszönhetően annak, hogy a verseny előtti hétvégén megkéneztem. Gondoltam, hátha a kén formába lendíti a középszerű bort, mint tavaly a muscat ottonelt, de ez idén fordítva sült el.


Az elkenődést csak az tudta orvosolni, hogy a fehérek között Jani bácsi nyert (aki egyébként tavaly hasonló hiba miatt utolsó előtti volt).


Az este aztán jól alakult, vacsora után beindult a nótázás, Jani bácsival - akivel egyébként is jóban vagyunk - pedig megkóstoltuk párszor a nyertes tételt, hogy aztán együtt toljuk haza a dülöngélő biciklit.


A borkészítés alsó tagozatát ezzel kijártam, idén már ötödikes leszek és először kizárólag saját szőlőből készülnek majd a borok. Hajrá.

könnyezés

A könnyezés a szőlő aktív vegetációs időszakának első szakasza. A gyökérzet újra elkezd vizet gyűjteni, megindul a "keringés", így a metszés során keletkezett vágási felületeken kicsordul a szőlőnedv. Igazi tavaszi örömkönnyek.


A szakirodalom szerint a könnyezés a talaj 8-10° C hőmérsékleténél indul el, amikor a gyökérnyomás 1,5-2,2 bar szintre emelkedik. A könnyezés hirtelen következik be, gyorsan fokozódik majd fokozatosan leáll. A kocsonyás anyag hatására befulladhatnak a rügyek, így a ferde metszési lap különösen fontos.


A rügyek általában 20-30 nappal a könnyezést követően hajtanak ki, így már nem kell sokat várni.

hosszúcsap egy

A korábbi évek március 15-i menetrendjére való tekintettel a hétvégét a telken töltöttük. Mondjuk egyébként is szerettem volna menni, itt a tavasz, még ha csak meteorológiailag is. A szombati időjárás végül szinte hibátlan volt, így a szőlő metszésével megkezdődött a 2009-es kerti szezon.

A metszés az egyik legjobb kerti munka, kár, hogy évente csak egyszer kell metszeni. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy az évek alatt mennyi minden megváltozik, megnő és ami évekig csak terv volt, az már valóság. A szőlő esetében most az adta az apropót, hogy a sok munka (telepítés, nevelés, pótlás, metszés, csonkázás, kapálás, kordonépítés) és 3 év után egyszer csak eljött az idő, hogy a harmadik évben fejlődő vesszőt meghagyja az ember, ami utána majd évtizedekig - kordonkarként - a vesszőket neveli.

Kordonkarnak masszív, erős vesszőket akartam, így tavaly hagytam őket nőni, gondoltam így tényleg megerősödnek. Szerintem ez jó ötlet volt, a méteres tőtáv többszörösére nőttek, de kellően meg is vastagodtak. A metszés során most egy felfelé álló rügyre metszéssel kialakult a leendő kordonkart hossza.



A szakkönyvek szerint az általam telepített fajták (Muscat ottonel, Tramini, Portugieser) mind a hosszúcsapos (vagy szálvesszős) metszést kívánják. Ahogy korábban írtam, néhány erős tőkén - teszt jelleggel - már tavaly kialakítottam a kordonkart, így ott idén ebbe az irányába indultam el. Persze a hosszúcsap is rövidcsappal, két rügyre metszéssel kezdődik.


A dolog lényege, hogy bizonyos fajták az egyéves vessző alsó (kordonkarhoz közeli) rügyein egyáltalán nem, vagy csak apró szemű fürtöket hoznak, szemben a felsőbb rügyekből fejlődő vesszőkkel. Ez alapján a fenti képen látható rövidcsap felső rügyéből idén kihajtó vesszőt jövő tavasszal már nem két rügyre, hanem 4-5 rügyre metszem, hogy annak a felső rügyeiből kihajtó vesszőkön 2 év múlva nagy, érett fürtök teremjenek. Első hallásra talán bonyolult és még inkább az lenne, ha az alsó rügyből fejlődő vessző sorsát is leírnám, de az eseményeket megpróbálom majd fotókkal is nyomon követni és az alapján újra visszatérek a témára.



A jövőre vonatkozó tervek ezzel újra adottak, de persze a jelennek is nagyon örülök. Ez már tényleg olyan szőlőnek látszó tárgy.


Hétvégén lemosó permetezés és beszámoló a szomszéd szőlőjéről.