2007-12-24
2007-12-23
kilincsek
A házban kettő kivételével minden eredeti ajtón eredeti kilincs van. Ezeket és a cimkéket három éve, a felújítás kezdetekor leszereltem és elraktam. Számomra is meglepő, de sikerült nem elveszítenem őket, így nemrég elvittem mindet felújíttatni.
Újpesten találtam egy műhelyt, ahol vállalták a régiek felújítását, sőt a két hiányzó helyett is legyártják a régiek másolatát. A régiek még rézlemezből készültek, így ilyet már nem tudnak csinálni, ezért az utángyártás már öntvény lesz. Ennek is örültem, nem gondoltam, hogy egy egyébként az obiba szállító kisvállalkozó vállalja az eredeti másolatának elkészítését, pláne 1500 Ft-ért. A régiek felpolírozása egyébként 500 Ft volt szettenként (kilincspár és két cimke). Baráti.
Az eredmény pedig hibátlan, örülök, hogy visszakerültek.
dátum: 23:24 3 megjegyzés
2007-12-16
borfejtés
A hétvégén lefejtettem a muscat ottonelt. Ahogy korábban írtam, az idén kicsit rugalmasabban veszem a borkészítési technológiát. Az is erre utal, hogy most jóval később fejtettem: a szeptember végén befejeződött heves erjesztés vége óta közel 8 hét telt el.
Szintén jelentős eltérés, hogy a bor csak szőlő formában kapott eddig ként, a 3-4 órás cefreáztatáskor. A bor ízre teljesen üde, ezért most fejtéskor sem kéneztem, hallgatva a biztosan nem túl up-to-date régi mondásra, miszerint amíg nincs baja a bornak, addig nem kell kénezni. Ami ezügyben különösen elgondolkoztat, az a bor 'lassúsága'. A fotón is látszik, olyan mintha egy nehéz, testes bor lenne a pohár falán.
A borra egyébként még bőven ráfér a fejlődés. Nem értem benne a kesernyés ízt (ami hasonló a tavalyi, akkor a rizling jellemzőjének tulajdonított kesernyéhez) és még kevésbé egy másik mellékízt, ami leginkább az acetonra emlékeztet. Hogy került ez bele? A szőlőt lebogyóztam, a hordót és mindent jól kimostam. Az is kizárható, hogy a hordó 'fogta meg', mert a ballonban lévő tételben is benne van, bár szolidabban. Valószínűleg hamarosan megkénezem és 2-3 hét múlva átszellőztetem.
Az új hordóban lévő olaszrizling egyébként iszonyat, még kóstolni is fáj. Zavaros, homályos és szörnyű az íze. Biztosan nem forrta ki magát, ezért egyelőre le sem fejtettem. Remélem tavasszal újraindul az erjedés és még javulni fog, bár nem várok tőle sokat: a cél csak annyi, hogy bejárassam az új hordót. Ezt remélem hozni tudom...
dátum: 21:41 3 megjegyzés
2007-12-12
"gallyazás"
Most először csalódtam komolyan a faluban. Vagyis az új pémesterben.
Múlt héten a szokásos zsellérkedés keretében lementünk a telekre, de a ház elé érve megfagyott bennem a vér. Az autóból is alig tudtam kiszállni. A kapun belül egy papír fogadott, miszerint kábeltv kiépítése miatt gallyazzák az utcán álló fákat.
A fák a járda és az úttest közötti füves területen állnak. Ezt a területet a lakosok tartják karban. Mindenki nyírja a füvet, metszi és permetezi a fákat, szedi róla a meggyet, söpri alóla a rohadt gyümölcsöt, ősszel pedig a leveleket. Ezek után gallyazás címszó alatt a falu "gondnoka" és "munkatársai" levágták a fák koronájának 50-90%-át. Nem a korona tetejét, nem az úttest fölé kilogó ágakat, nem a túl alacsonyan lévő, gyalogosokat zavaró ágakat. Egyszerűen a félbevágták a koronát, közvetlenül a törzsről vágtak le vastag vezérágakat.
Mindezt azért, hogy egy magántulajdonban lévő cég könnyebben kihúzza a kábelét. A szomszédok szerint azért vágták így, hogy a kábelt egyszerűen végigfektethessék a járdán és onnan emelhessék fel az oszlopokra, ahelyett, hogy egy kosaras autóval szépen elvezették volna a fák felett. Mindezt azért, hogy egy magántulajdonban lévő cég egyszerűbben és gyorsabban telepítsen, annak ellenére, hogy a telepítés költségét a falu és a leendő előfizetők kifizetik. Kábeltv, mindenáron...
Amit az igénytelenségen és a fentiekben leírtakon túl nem értek:
- ha enyém a fa, akkor milyen alapon nyúlnak hozzá?
- ha a fa közterületen van és a közösségé, akkor miért nekem kell karbantartani?
- ha a fa közterületen van és a közösségé, akkor miért nekem kell a levágott ágakat eltakarítani?
Ekkora egy buzi szemétséget. A látvány összetakarítás után is siralmas.
Másnap felhívtam a pémestert, kérdeztem látta-e, hogy mit csináltak nálam. Mivel nem, ezért megkértem, hogy menjen át hozzám majd visszahívtam. Feltettem neki a fenti kérdéseket, kifogásoltam, hogy a kurva csekkeit fel tudja adni nekem Budapestre, de a felhívást persze nem. Én megcsináltam volna magam...
A pémester sajnálkozott, hogy ne haragudjak, igazam van, de a falunak nincs olyan gépe, amivel csak a korona tetéjét lehet levágni, tényleg nem így kellett volna, mindent elküld ezután Pestre, stb. Nincs olyan gépe? Milyen gépe? Egy létra kell, meg nem a Miki (gondnok), aki a saját háza "kertjében" szutyok autókból kiszerelt váltókat dobál szét. Mit várunk tőle?
A végén megkérdezte, hogy mit szeretnék, hogyan hozhatnák rendbe. Első gondolatom az volt, hogy telepítsen a tönkretett fák helyére új, előnevelt fákat. De aztán rájöttem, hogy így sincs pénze a falunak, meg igazából nem csak az én fáimról van szó, hiszen az egész faluban ezt csinálták (kivéve azoknál, akik otthon voltak és nem engedték ilyen szinten megvágni). Régi, öreg diófákat és gesztenyefákat tettek tönkre.
Az a baj, hogy a falu utcaképe változott meg (kíváncsi lennék a kerttel kapcsolatban kommentező tájépítész véleményére is), amit nem hozhat rendbe 3 darab, kárpótlásként ingyen hozzámvágott fa. Erről beszélek:
Kiborító ez az ország.
dátum: 22:11 14 megjegyzés
2007-12-03
kordonépítés egy
A szőlő jövőre lesz harmadik éves, így tavasszal itt az idő a kordonkar nevelésére. Ehhez viszont kordonra is szükség lesz, amit a tervek szerint még idén installálni akartam.
A faanyagot a gyümölcsös határára tervezett kerítés anyagával együtt még márciusban beszereztem. A 280 cm hosszú akácoszlopoknak így volt idejük kicsit kiszáradni a nyáron. Annak ellenére, hogy már sokféle technológiával építenek kordonokat, számomra az eredeti, akácoszlopos megoldás merült csak fel lehetőségként. Lehet, hogy nem olyan tartós, mint egy alumínium oszlop, de ez nem számít. 30-40 évet biztosan állni fog.
A telepítés favédelemmel kezdődött. Eredetileg égetést, vagy kátrányozást terveztem, végül a tüzépen kenhető bitumenes cuccot vettem.
Az oldószeres anyag pár órás száradás után viszonylag jól beszívódik a fába és elsősorban a kártevők ellen jelent védelmet.
A száradás közben jöhet egy kis szellemi munka: a civilben ingatlanokkal foglalkozó zsellérbrigád lézeres mérőjével kimértük az oszlopok helyét. Egy sorban 33 tőke van, 7 oszlopot vettem, az 6 oszlopköz, szóval 4,5 méteres közökkel kijelöltük az oszlopok helyét.
A matek után előkerült az ásó és a fúró. Nem akármelyik, hanem 'A' szentendrei csodafúró, azaz Cs-zsellér vezérezredes faterjának egykori mintakertjében szolgált fúró. Az első lépésben kb. 40 cm mélyen kiástuk a gödröt, majd innen további 40 cm mélyre lefúrtunk.
A kizárólag honvédségi alapanyagból, a recycling jegyében összeállított fúró igen egyszerűen működik: az egykori, talán ágyúcsőként szolgált henger alsó végén élezett hegyek, amelyek mintegy behúzzák a fúrót a mélybe. Ehhez persze azért nem árt némi kézi hajtással rásegíteni. Ha hengert a leküldtük, a gödörből kiemelve kiütjük belőle a földet, majd minden mehet újra.
A 21 lyuk kiásása illetve kifúrása nem kis meló, közben soronként pihenőt tartunk. A múltkori rumos tea után ezúttal forralt bor a menü, közben pár kör fire. A tök 30 nyerőnek tűnik, de a végén sorral viszi a Magyar Srác a lóvét.
A gödrök készen vannak, az oszlopok lekezelve, már csak be kell állítani. Ez még idei program, a drót majd jövőre kerül rá. Folytatás nemsokára.
dátum: 22:09 2 megjegyzés
2007-11-24
vajon
Elkezdtem nézegetni a régi képeket a házról és a kertről, még 2003-ból, amikor vettem a telket. Kár, hogy akkoriban még nem fotóztam eleget.
Készen van a díszkert váza, túl vagyok az első beültetésen, jöhetne a hurrá, de ezek a régi képek mégis elgondolkoztatnak. Azt nem mondom, hogy nem tetszik a kert, de mintha valami TÚLSÁGOSAN megváltozott volna. A szabálytalansága, a természetessége, az esetlegessége, a vadsága.
Ezekhez a képekhez képest most túl élére állított, egyenes és szabályos minden. Mivel sosem tervezhettem és építhettem még kertet, lehet, hogy átestem a túloldalra és egy olyan környezetben szabtam derékszögűre a dolgokat, ahová ez nem annyira illik. Egy városi kertben mindez jobban elképzelhető.
Íme néhány összehasonlító kép nagyjából ugyanarról a részletről. A tvshop-os előtte-utána feeling helyett mindenki gondolkodjon el a fentieken.
A látkép:
Még egyszer kicsit máshonnan nézve:
A pajta környéke:
A kút:
És a présház:
Összefoglalva, a végére két dolog jut eszembe. Egyrészt ez már megint a szokásos mese: az ember mindig valami másra vágyik, mint ami van, aztán mikor ott van, visszasírja a régi, már elhagyott dolgokat. Másrészt pedig béna nyafogás csak ez, tavasszal minden kizöldül, pár év múlva besűrűsödnek a növények, megnőnek a fák, a balatoni szél, az eső és a hó pedig gyönyörűvé teszi a kertet.
dátum: 13:06 19 megjegyzés
2007-11-17
hálószoba
A ház átrendezésére vonatkozó ötlet nem csak múló fellángolás volt. Ha már rendbetettük a tiszta szobát, gyorsan tovább is léptünk az ügyben. Összepakoltunk, majd átmenetileg az összes bútor a padlásra került. Remélem nem sokáig és jövőre tényleg elkészül az istálló helyén (vagyis az istállóban) a vendégszoba.
A leendő nappalit szintén szétbontottuk, a megüresedett tiszta szoba pedig az ágy és a kisszekrények átcipelésével hálószobává alakult.
Az átcuccolás után még inkább úgy érzem, jó döntés volt a szobacsere. Eddig a hálószoba nem volt jó helyen, mert 'átjáró' volt, hiszen ezen keresztül lehetett eljutni a fürdőbe. Ezzel szemben most zártabb helyre került az alvás, a középső szoba viszont hibátlan nappali lesz. Már csak a bútort kell ide kitalálni és valami jó nevet a nappali helyett. Mondjuk...?
dátum: 23:08 5 megjegyzés
2007-11-12
téliesítés
A kert ismét bezár, az elmúlt két hétvégén a szokásos előkészületekre is sor került.
A gyümölcsösben hirtelen elfáradtak a levelek és leugrottak a fáról. Érdekes, hogy szomszéd Pista körtefájáról az összeset átfújta hozzám a szél, de ezek a levelek lokálpatrióták, ragaszkodnak a helyükhöz.
A levelek a diófa alól összeszedettel együtt tűzre kerültek, ez növényvédelmi szempontból mindenképpen ajánlatos.
A gyümölcsfák körüli tányért ezúttal nem kapáltuk, hanem felástuk, a szőlősorokat pedig megszántattam, így kész a téli bakhát.
A munkákat a lemosó permetezés zárta, ezúttal olajos mészkénlével mentem végig a fákon és szőlőn. A végére a nap is kisütött, ő is látni akarta, mi történt.
A fák is jól néznek ki.
Már csak a védőfelszerelést kell feltenni a fákra, azzal minden kész.
dátum: 21:08 0 megjegyzés