stop

Hát igen, ez a pillanat is elérkezett. Ugyan ezt az írás már 2010. márciusában megírtam, de akkor a piszkozatok között maradt. Persze nem mintha nem állna közel hozzám, de ma úgy döntöttem, hogy befejezem a blogot. Számomra és gondolom az olvasó számára sem váratlanul, de ennyi.

185 írás, eddig 581 hozzászólás és 164,951 olvasó.

Sok mindennel magyarázhatnám, de felesleges. A ház és a kert elkészült - persze sok mindent terveztünk és tervezünk még, de alapvetően kész. Téma is van és lenne még bőven, ugyanakkor sok mindenről írtam már, nincs hiányérzetem. Másrészt a blog indulása óta eltelt 4,5 év, én is más lettem és más dolgok is fontossá váltak a telek és a blog mellett. Nem véletlenül ritkultak az írások az elmúlt időszakban... Szóval összességében valahogy lezárult egy korszak. Amit szerettem volna, az nagyrészt megvalósult a telken és a blogon is, kihoztam belőle, amit lehet, így jó érzésekkel állok fel.

Visszaemlékezés gyanánt íme néhány korábbi fontos fejléc:

- az első verzió (2006. szeptember)

- a verhetetlen zsellérbrigád és a blog első éve (2007. szeptember)

- a blog új címe (2007. október)

- 3 év, 100 ezer olvasó (2009. október)

A blog persze él tovább, itt marad a neten. A leveleket és a kommenteket olvasni fogom és ha ritkábban is, de válaszolok majd rá, a statisztikák alapján pedig a keresők várhatóan még jó ideig hozzák majd az olvasókat. Őket előre is köszöntöm, a régi olvasóktól pedig ezúton búcsúzom és köszönöm még egyszer a figyelmet. Logout.

azóta

Mint azt a kommentek is jelzik, jó ideje nem írtam már a blogra. Ennek okait már korábban kifejtettem, de a következő írásban is szó esik róla, így most nem is vesztegetem rá a szót.

Persze attól, hogy a blogon nem jelent meg írást, azért a telken minden rendben. A korábbi évekhez képest ugyan kevesebbszer, de azért sokszor voltunk lent, elsősorban nyáron. Szóval sok minden történt június óta, erről szeretnék egy rövid visszatekintést adni.

Mindenekelőtt idén is volt borverseny, számos új programmal, részünkről baráti legénybúcsúval kombinálva.


A fehérborral talán 11. lettem, az egyébként sokkal rátermettebb rosé-val viszont nem sok esélyem maradt, mivel kellő számú nevezés hiányában a vörösborok között kellett indulnia.


A hangulattal ezúttal sem volt gond, a verseny mellett műsor, pörkölt, borkirálynő és nótázás is volt.


Nyárra a telek megint nagyon szép lett, a 2,5 hetes szabadság egy részére Pracli is velünk jött.


Idén a kovászos uborkából sem volt hiány, a tavalyi workshop alapján idén folyamatosan készült a szomszédoktól kapott ajándék uborka.



A recept lényege a jó hozzávalók mellett, a forró sós víz.


A szőlő jobb évet is látott már, a kármentés keretében viszonylag jó mustfokkal a tavalyi mennyiség harmadát szüreteltük.


A bor azóta már persze elkészült, túl van két fejtésen, már koccintottunk is vele 2011-re. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

kaszálás

A nagy esőkben 3 hétig nem voltam a telken, így múlt héten volt mit bepótolni. Leginkább a fű lepett meg, hogy szó szerint tökig ért, mivel itthon közben csak egyszer kellett nyírni (ahogy írtam, most már Pesten is van kertünk, majd felrakok pár képet, úgy talán kevesebb reklamáció érkezik az újabb írásokra való várakozás miatt).

Szóval a fű annyira megnőtt a gyümölcsösben, hogy Pista szomszéd már nem bírta nézni és pár nappal előtte a damilossal lekaszálta. A levágott fű méretéből ítélve mással nem is lehetett volna, a traktor szerintem elsüllyedt volna. A feladat így ránézésre egyszerű volt: csak össze kell szedni a fűvet.


Persze 1800 m2-t összegerebélyzni tényleg csak ránézésre egyszerű. Szerencsére a classic zsellérkedés keretében velem volt Zoli, így 2 főnek csak 1,5-2 órát kell rászánni és már kész is. A szép időben persze gyorsan telt az idő, a száradt fűnek gyönyörű illata volt, így Zoli meg is jegyezte, hogy ritka jó a zsellérek élete.


Mennyit változott a telek, mióta utoljára, a fűvesítéskor gereblyéztük a terepet...


Gerebélyzés közben a hasznosítási lehetőségeket elemeztük: esetleg zsákolni kellene a fűmagot?


A megoldást ismét Pista szállította: a lekaszált, megszáradt fű állítólag jó takarmány a lovaknak, de a mindenevő kecskék és birkák is szoktak kapni, így a boglyát majd még célba kell juttatnom valakinek.


A napot permetezéssel zártuk, a szőlő virágzik, nemsokára erről is beszámolok.