vajon
Elkezdtem nézegetni a régi képeket a házról és a kertről, még 2003-ból, amikor vettem a telket. Kár, hogy akkoriban még nem fotóztam eleget.
Készen van a díszkert váza, túl vagyok az első beültetésen, jöhetne a hurrá, de ezek a régi képek mégis elgondolkoztatnak. Azt nem mondom, hogy nem tetszik a kert, de mintha valami TÚLSÁGOSAN megváltozott volna. A szabálytalansága, a természetessége, az esetlegessége, a vadsága.
Ezekhez a képekhez képest most túl élére állított, egyenes és szabályos minden. Mivel sosem tervezhettem és építhettem még kertet, lehet, hogy átestem a túloldalra és egy olyan környezetben szabtam derékszögűre a dolgokat, ahová ez nem annyira illik. Egy városi kertben mindez jobban elképzelhető.
Íme néhány összehasonlító kép nagyjából ugyanarról a részletről. A tvshop-os előtte-utána feeling helyett mindenki gondolkodjon el a fentieken.
A látkép:
Még egyszer kicsit máshonnan nézve:
A pajta környéke:
A kút:
És a présház:
Összefoglalva, a végére két dolog jut eszembe. Egyrészt ez már megint a szokásos mese: az ember mindig valami másra vágyik, mint ami van, aztán mikor ott van, visszasírja a régi, már elhagyott dolgokat. Másrészt pedig béna nyafogás csak ez, tavasszal minden kizöldül, pár év múlva besűrűsödnek a növények, megnőnek a fák, a balatoni szél, az eső és a hó pedig gyönyörűvé teszi a kertet.
