meszelés
Ugyan a legutóbbi írásban szép álmokat kívántam a kertnek télre, azért csak ott motoszkált a fejemben, hogy elmaradt a fák meszelése. Három héttel ezelőtt, az ipszolonban tett hosszabb megálló megakadályozta, hogy a nyúlrágás elleni védőfelszerelés felrakása előtt meszeljük is a fákat.
A meszelés nem túl bonyolult feladat. Gyorsan leszedtem a polifoam védőket, majd bekevertem a meszet.
A meszet én inkább kicsit sűrűre keverem. Leginkább a túrógombócra öntött, porcukorral kevert tejfölhöz hasonlóra. Persze a fekete szemcse a cuccban nem kakaópor, csak föld, ami a vödörben maradt az előző használatkor.
Senkit ne tévesszen meg, hogy a mész felkenése után úgy tűnik, mintha nem fedne az anyag, mert 20 perc száradás után teljesen kifehéredik.
A meszelés lényege egyébként, hogy a törzs repedéseibe téli álomra befészkelődött ilyen-olyan kártevők életét megnehezítsük, lehetőleg teljesen ellehetetlenítve azt. Ezért az idősebb, repedezett kérgű fáknál célszerű a fa törzsét előbb drótkefével finoman megigazítani és a már elvált kéregdarabokat teljesen eltávolítani.
A mész a szemnek nem tesz túl jót, viszont a meszelő szeret össze-vissza fröcskölni, úgyhogy jó elővenni a permetezéshez használt plexi fejdíszt.
A munka végén visszakerültek a polifoam védők, most már tényleg jöhet a Winterschlaf.