almafa oltás

A kert tervezett átalakítása miatt sajnos meg kellett szabadulni az egyik almafától, mert a ház körül kialakítandó díszkertben nem szeretnék gyümölcsfát (hiszen a kert fenti, nyitott részében van bőven). Ez a bizonyos öreg almafa már évek óta szúrja a szemem, mivel igen beteges, rozzant, ugyanakkor nagyon fincsi télálló almát terem.

Szóval nagy nehezen rászántam magam a kivágására, de úgy, hogy azért lehetőség szerint megpróbálom átmenteni. Miután a fajtát nem ismerem, így pótolni nem tudom, az átültetés a méret miatt szóba sem jöhetett, úgyhogy nem maradt más, mint az oltással történő szaporítás. Ugyan az időpont nem a leglegfelelőbb, mert már bőven elindult a vegetáció, de a tereprendezés miatt nem volt más választás. A szakirodalom átnézése után beszereztem 3 alma alanyt, törpe fajtát választottam (m9).


Az ültetőgödör előkészítése után jött az oltás. Eredetileg késsel akartam, de Petnár áthozott egy sosem használt oltófogót. Hibátlan szerkezet, attól függően, hogy melyik oldalról rakja be az ember a vesszőt, anyás vagy apás formát vág bele.


A kivágott forma puzzle módjára, nagyon precízen illeszkedik, mindössze arra kell figyelni, hogy azonos vastagságú legyen az alany és a ráoltott vessző, így az összerakást követően az azonos szövetrészek pontosan illeszkednek. Az oltás helyét oltóviasszal kentem be, majd jól összekötöttem és nedves ronggyal szorosan körbetekertem, amelybe kis földlabda is került, amely meglocsolva még tovább nehezíti a kiszáradást. Remélem a késői beavatkozás ellenére sikerült a műtét.

új kerítés

Most, hogy a ház kívülről kezdi végleges formáját elnyeri, időszerűvé vált az utcai kerítés átalakítása. A meglévő kerítés egyrészt néhol foghíjas volt, másrészt biztonsági fokozata nem a legmagasabb, harmadrészt a privát szféra kialakítását sem annyira támogatta. Utóbbi persze vidéken nem igen ismert fogalom.


Azonban bármennyire is meglepő, az ilyen kerítésnek is számos előnye van:
- mindig be lehet köszönni az utcáról
- lehet inteni és dudálni az autóból, bringáról, motorról, traktorról
- meg lehet kérdezni mi újság, mit csinál az ember éppen
- eldönteni, hogy otthon vannak-e a háziak (csengő úgy sincs)
- és persze, mint büszke tulajdonos, remekül ki lehet könyökölni és várni az éppen arra jövőket.

Utóbbit én is annyira megszerettem az elmúlt 3 év alatt, hogy a kerítéscsere előtti estén itthon (Budapesten) azon szomorkodtam, hogy fogok ezentúl kikönyökölni. A falubeliek közül többeket is az ilyen kikönyöklések során ismertem meg, ott beszéltük meg, hogy áll a ház, van-e már fűtés, mivel permetezem a barackot valamint mit szólok, hogy meghalt a polgármester.

Szóval a fentiek ellenére a csere mellett döntöttem és a jelenleginél jóval magasabbat terveztem. A cél az volt, hogy ne nagyon lássanak be, ugyanakkor ne legyen teljesen zárt (nem is lehet), de ezek mellett a házat se takarja teljesen. A méretarányos terv nagyjából így nézett ki:


Ezek után már csak a megvalósítás volt hátra. A lényegesen hosszabb lécek miatt meg kellett emelni egy szinttel a vasszerkezetet és átalakítani a kapukat tartó zsanérokat.


A kiskapun régóta le akartam cserélni a krómozott fürdőszoba kilincset, így a régi budiajtóról szereltem át az autentik zárat.


És akkor íme a végeredmény. Féltem, hogy megszólnak majd, hogy na a pesti gyerek milyen kerítést csinált, de nem. Eddig inkább azt mondták tetszik, értik, hogy miért lett zártabb, csak Somogyi, a kőműves kérdezte, hogy mikor építünk a várfalhoz bástyákat.


Az utcai beszélgetést persze nem hagyjuk abba - rövidesen kispad kerül a kerítés tövébe a kapu mellé. Addig is a hodeklire ülünk ki kávézni vasárnap délutánonként.

virágzás

A gyümölcsösben ezerrel beindult a tavasz, most már minden virágzik. Az őszi és kajszibarack már elnyílt, ezeken már ott fityegnek a kis barackok, míg a többiek most kezdték.


A 2-3 éve telepített fák zöme életében most először hoz virágot: így a körte, a szilva és a cseresznye is.


A tavaly rekord méretű almákat termő fa a jelek szerint idén is csúcsdöntésre készül, legalább is a virágok számát tekintve mindenképpen.


A friss hajtásokkal egyidejűleg a rovar- és bogárkártevők is megjelennek. Az eddigi, főként lisztharmat, varrasodás, monília, tafrina elleni permetezéseket mostantól mindenképpen ki kell egészíteni a rovarok elleni vegyszerekkel is. Különösen fontos azonban, hogy a méhek is felvonultak a terepre, úgyhogy kizárólag méh-barát keveréket használjunk.


A permetezés előtti terepszemle során sajnos két problémát is találtam. Ahogy arról korábban is írtam, az elmúlt évben az őszibarack fákat kivétel nélkül kopasztotta a tafrina, így nem ért meglepetésként újabb rohama. Már tavaly is sokmindennel próbálkoztam, idén azonban nagyon precízen, időben próbáltam védekezni: először Score, majd Bravo, majd újra Score permetezés volt (1 hetes közökkel), de mint az alábbi kép is mutatja, nem sok sikerrel. Gondolom a kórokozó a vesszőkben telel át, tehát csak nagyon erős metszéssel lett volna esély. Ezzel el is döntöttem, többet nem szenvedek velük, ősszel a 12 őszit lecserélem inkább kajszira és szilvára.


Ami ennél is jobban elszomorított, az 2 kajszifa betegsége. A könyvek alapján szerintem ez gutaütés, mindkét fán 1-2 vessző hirtelen elszáradt, mintha leforrázták volna.


A szakirodalom szerint sokszor nem köthető ez a betegség egy konkrét kórokozóhoz, ugyanakkor fontos, hogy a kajszi késő tavasszal, a vegetációs beindulása után (közvetlenül virágzás előtt) legyen metszve és minden vágási seb jól kezelve legyen. Ezeket betartottam, úgyhogy eléggé értetlenül állok a dolog előtt, mindenesetre a beteg ágakat visszavágtam, remélem nem terjed tovább a fertőzés korona más részeire.

szőlőpótlás

A hétvégén pótoltam az egy éve telepített szőlőben a meg nem eredt tőkéket. A gödrök a telepítéshez hasonlóan kézifúróval készültek.


A 60-80 cm mély gödörbe elsőként víz került, közben visszavágtam az előtte 3 órára vízbe állított oltvány gyökerét. Ezzel kapcsolatban többfélét is olvastam már, nekem leginkább egy német esetleírás tűnik meggyőzőnek, amely egyértelműen igazolja, hogy a telepítéskor hosszabbra hagyott gyökérzet jelentősen növeli a tőke fejlődésének minőségét. Mivel a fás rész az oltvány esetében igen kicsi, a gyökérzet fontos tápanyagraktár, így ha 8-10 cm-nél rövidebbre vágjuk, azt már komolyan megérzi a tőke. A kézi telepítéskor sokszor 10-15 cm is maradhat a gyökér, a rövidre vágás elsősorban a gépi telepítésnél kényszer.


A gödörbe helyezésnél nagyon fontos, hogy a gyökerek ne hajoljanak vissza és a gödör szakaszosan, jól tömítve legyen. Az oltványt kicsit mozgassuk meg fel-le, hogy a gyökereknél mindenképpen tömörítsük a földet és ne maradjon levegő, majd végső lépésként adjunk még bőven vízet.



Beszámoló nemsokára az eredési arányról.

csülök bográcsban

A szombati munka közben a bográcsozásra is jutott idő. Ezúttal is a zsellérbrigád állandó sztárvendége, a szakács választott: csülök bográcsban volt a menü.


A csülök bográcsban első lépése, hogy hagyományos pörköltalapot készítünk: zsírszalonna kisüt, hagyma üvegesít, feldarabolt húskockák hozzáad, hús megpörköl, majd pirosparika hozzáad és kevés vízzel felönt valamint fűszerez. Hozzávetőlegesen 4 óra rotyogás után (amíg tavaszi munkákat végzünk a kertben) hibáltan csülökpörköltet kapunk.


Részemről itt kenyérszeletés és tálálás következne (látatlanban és utólag nézve is). De a szakács receptje szerint ekkor krumpli, káposzta (!), gomba és zöldbab került a pöri tetejére és lefedve így párolódik tovább együtt minden, immáron csak minimál parázson. Kevergetni, összekeverni nem szabad, tálalás előtt a zöldségeket külön tálba kell leszedni és köretként tálalni a pörkölthöz.


Az ebédre szánt csülök csak estére készült el, a pöri része finom volt, de ezt a zöldséges kutyulást én biztos kihagynám, maradjon csak a puha kenyér és az almapaprika.

tavaszi munkák

A korábbi metszés és lemosó permetezés után ezúttal a zsellérbrigáddal mentünk a telekre egy bográcsozással egybekötött önkéntes szombati munkanapra. Nyitásként sor került az év első fűnyírására. A fű különösen a szőlősorok mentén nő meg mindig nagyon.


A szőlősorok őszi szántásakor emelt bakhátat a metszéskor csak a tőkék körül bontottam meg, a többit az első robizásra hagytam. A képen jól látható, hogy ugyan a szőlő még alig ébredezik, a sorokra már igencsak ráfért az első lazítás.


A robi a téli álom után meglehetősen nehezen röffent be. A télre való felkészítés keretében még november elején kiürítettem a tankot (a gyertyát nem piszkáltam). Szóval a sok sikertelen berántás után karburátor- és légszűrőpucolás mellett döntöttem, ettől pöcre be is indult.


A gyors pucolás mindenesetre csak átmeneti megoldás, a karburátort le fogom szerelni és rendesen kitisztítom benzinben, mert a gázkarral (alapjárattal) gond volt, többször kellett újraindítani munka közben. Ennél sokkal rosszabb hír, hogy a hajtóműházból szivárog az olaj. Bízom benne, hogy csak jobban meg kell húzni és nem repedésről van szó.


Mindenesetre a robizás elkészült, az új hajtásokat tiszta terep várja. Ezzel egyidejűleg az epres is megújult, kigereblyézve, kigazolva, szétültetve, megöntözve.


A kertrendezési terv szerint a ház körül kialakítandó díszkertben nem marad gyümölcsfa (egy alma és egy diófa kivételével). Így rendezni kellett egy a tornác előtt álló őszibarackfa sorsát. Mivel nagyon jó barackot terem, gondoltam egy próbát megér, hogy átültessük. A hozzávetőlegesen 6-8 éves fát megpróbáltuk nagy földlabdával kivenni és még nagyobb, jól előkészített gödörbe ültetni a gyümölcsös felső sarkában. Junior nem vette félvállról az ásást, közben Karcsi alig várja, hogy megérkezzen a fa.


A fa végül a magyar srác közreműködésével az új helyére kerül. Mindenki örül, még a szakács is.


A nap további részleteivel nemsokára jelentkezem.