Parasztház felújítás, vályog, kert, gyümölcsös, szőlő, bor. Hétvégék falun. www.paraszthaz.com

2009-12-31

2009

Ahogy korábban már egy-egy rövidebb szünet kapcsán említettem, a budapesti lakásfelújítás miatt akadozik mostanában egy kicsit a blog. November végén viszont beköltöztünk, azóta már újra van adsl is. Ennek ellenére azt látom, hogy az új környezetben valahogy kevesebb időt töltök a gép előtt: a korábbi napi 2-3 óra helyett legfeljebb heti 2-3 órát vagyok a neten esténként. Persze ez biztos csak átmeneti dolog... Ettől függetlenül a blog persze nem áll meg, nem kell megijedni, még ha kicsit több idő is telik el két írás között.

Ezúttal a korábbi évek gyakorlatához híven jön a rövid összefoglaló: korcsolyázás, rianás, tüzelés, pörzsölés, rendfázás, kiakadás, tervezés, villanyszerelés, hosszúcsapra metszés, vakondriasztás, gyeptéglázás, fóliázás, veteményezés, átalakítás, virágzás, kutyázás, macskázás, borversenyen visszaesés, présház felújítás, betörés, szüretelés, befőzés, internetezés, nyári leköltözés, terasz építés, kiülés, refraktométerezés.


Boldog új évet mindenkinek!

2009-11-03

mutsu

Alma szerencsére idén is termett, a korábbi évek után ezúttal a mutsu kapcsolt rá.


Ahogy a százezer olvasó kapcsán írtam, néhányan a blog hatására kaptak kedvet saját oldalhoz, így a Bokor almáskert startjánál is "közreműködtem", szóval most kézenfekvő, hogy innen idézek: a Mutsu (más néven Crispin) a Golden Delicious és az Indo fajták keresztezéséből 1930-ban, a japán Mutsu (陸奥国, Mutsu no kuni) tartományban kinemesített, napjainkban egyre népszerűbb almafajta. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy (230-300g), gömbölyű, húsa fehér színű. Héja fényes, mérsékelten viaszos, kemény és zöld (éretten sárgásfehér vagy sárga) színű, nem perzselődik. Íze kellemesen fűszeres, kiváló aromavilágú, enyhén savas zamatú. A Mutsu igen jól tárolható, húsállagát késő tavaszig megőrzi (íze és színe is a tárolás alatt alakul ki véglegesen). Bőtermő, érési ideje általában október elejére esik. Óvatos bánásmódot igényel, érzékeny a nyomódásra. Fája igen erős növekedésű, első hajtásai vastagok és felfelé törnek, koronája nagy, szétterülő. Gyors növekedése nem akadályozza korai termőre fordulását, de bő termésre csak a vegetatív részek kifejlődése után számíthatunk.


A Mutsu mellett az Idared továbbra is jól halad az úton.


A körték érési időpontjával még hadilábon állok. A Clapp kicsit le is potyogott nyáron, a Bosc kobak most nagyjából időben került a ládába, csak egy-két darab érett túl, ezeket a fán hagytam a darazsaknak.


A Hardenpont még a fán maradt, remélem a fagy még vár pár napot.

2009-10-30

présház berendezése egy

Folytatódik a nyári visszatekintés, ezúttal a présház történetével. Mint szép lassan minden a házban és a ház körül, egyszer csak a présház is elkészül, a 3-4 évnyi, sok kis lépésből álló munka végül csak összeáll.


Egy kis tetőcsere, bádogozás, födémcsere, ajtócsere, tereprendezés, támfalépítés, villanyszerelés, vakolás után már csak a festés és a meszelés maradt hátra. A mész még meg sem száradt, már hoztuk is a garázsban pihenő régi konyhabútort. Mit konyhabútort? "150 cm-es konyhagarnitúra üveggel, gomb (?), cimke (?), fűszerfiókkal", a Bútorértékesítő Vállalat megrendelésére készítve. Fogy. ár 2366.- Ft.


A vállalat megrendelése hibátlanul sikerült: ha a konyhaszekrény két centivel nagyobb lenne, már nem férne el. Nem hiába, értették a dolgukat.


A berendezés innentől már gyorsabban ment: beköltözött a régi konyhaasztal és a sarokba visszakerült a teljes borászati géppark.


Ha már garnitúra, akkor a ládának is hely kell.


A deszkából készült födém mellett a bejárati ajtó, az ablak és a pinceajtó is barna lett.


A berendezkedés ezzel kész, már csak az oklevél kell a falra és koccinthatunk.

2009-10-23

terasz

A korábban már jelzett pesti lakásfelújítás sajnos továbbra is döcögős, minden szabadidő erre megy el, így a blogra az elmúlt 2-3 hónapban is kevesebb idő maradt. A témák persze így kicsit várakoznak a megjelenésre, de előbb-utóbb minden felkerül. Ezúttal is pótlásra kerül sor, ősz ide-oda, visszakanyarodunk a nyárba.

A ház körüli kert beültetéséről szóló képeken látszik, hogy a kút melletti területre nem kerültek növények, ez a rész parlagon maradt. Nem véletlenül hiányzik ez a részlet a tavaly nyáron készül fotókról. Az ok persze igen egyszerű: az öntözőrendszer föld alatti víztározóját csak 5-10 cm föld fedi, ami olyan kevés, hogy ide nem tudtunk növényeket ültetni. Az ágyás közepén lévő gazos terület persze végig zavart, nem igazán tudtam mit kezdeni vele. A másfél éves tanakodás után végül azért döntöttünk egy terasz kialakítása mellett, mert az öntözés miatt a füvön nem tudtunk kerti bútorokat letenni, itt viszont ez nem jelentett gondot. Terasz persze már van egy a présháznál, de az a ház mögött van és inkább a munkáknál és a nagyobb összejöveteleknél használjuk.

A megvalósításra július végén került sor. A mérés során kijelöltük és kiástuk a megépítésre kerülő betonelemek helyét, majd a rögzítés kedvéért megfúrtuk a födémet is, amibe betonvas került.


A betonozás után itt is helyére került a geotextil és a mulcs, majd a betontuskókra rögzítettük a lekezelt párnafákat.


Baumann Laci javaslatára bükkből készült a terasz, a deszkákat előzőleg a kerítés színére festettük.



Az akna- és a gépházfedélre külön kivehető elemek kerültek.


Az új teraszra eredetileg hintaágyat terveztünk, de váratlanul rátaláltam egy leselejtezésre ítélt retro kerti bútorra, amit 5 ezer Ft-ért sikerült megszerezni. A '80-as években készült keményfa flair bútor pont elfér az új teraszon.


Mivel az új terasz csak pár lépésre van a konyhától, innentől szinte mindig itt terítettünk és az esti ücsörgések is áthelyeződtek ide.


A bútorokat persze azóta már elraktam télre, de tavasszal már biztos helye lesz.

2009-10-06

százezer

1117 nappal a start után, ma este 100.000 látogatóhoz ért a blog. Míg az első tízezer látogatóhoz még 1 év kellett, addig az újabb kilencvenezer kattintás már 2 év alatt összejött.


A 3 évvel ezelőtti indulás óta mára jónéhány blog választott hasonló témát, a visszajelzések alapján 1-2 esetben az itt olvasottak hatására. A lényeg persze, hogy ahhoz képest, hogy annak idején látogatókat sem terveztem, egész szép irányt vett a dolog.

Ezúton is köszönöm az érdeklődést minden olvasónak.

2009-10-05

szüret

Ugyan 2006-ban már megjelent ilyen címmel egy poszt, de nem is értem magam, hiszen akkor vásároltam a szőlőt. Idén viszont - 4 évvel a telepítés után - az első igazi, saját szüretre is sor került.

Utóljára áprilisban, a metszés kapcsán írtam a szőlőről, azóta persze sok minden történt a 3 sorral, mindenekelőtt kihajtottak a rügyek.


Innen már csak pár hónap és némi munka kellett ahhoz, hogy eljussunk a szüretig. Mivel a szüret a seregélyek fejében is megfordult, július közepén madárháló került a kordonra, ami szerintem a méhek és darazsak ellen is hatásos volt.




A háló mellett más területen is bővült az eszköztár, feleségemtől idén refraktométert kaptam szülinapomra, így a szüret időpontjának kiválasztását már nem csak Aigner Szilárdra bíztam. Miután én is alig találtam meg az adatot, így az érdeklődőknek mindenképpen jelzem: a refraktométer által jelzett szárazanyag-tartalom értéket cca. 0,8-cal kell szorozni, hogy megkapjuk a várható mustfokot.


A szüret persze most is mosással kezdődik, a kipakolás után mindent szépen el kell mosni. A présház előtti terasz az első saját szürettel végleg elnyerte igazi funkcióját.


A munkákhoz baráti és szomszédi segítség is érkezett. A szőlőt természetesen fajtánként szüreteltük és dolgoztuk fel. Az első termés mennyiségre azért még jócskán elmarad a várttól, egy-egy sorról (33 tőkéről) hozzávetőlegesen 40-60 kg termést szedtünk (a must mennyisége alapján). Legtöbbet a kékoportó sor termett, a tavalyi 15l után idén már közel 50l mustot adott, itt újra rosé-val próbálkozom.


A feldolgozás többé-kevésbé a korábbi években kidolgozott technológia szerint ment. A munka mellett így már a főzésre is jutott idő, az alkalomhoz illően pincepörkölt készült, előtte előételként pedig a hagyma pirításához kisütött szalonna került kenyérre.



A pincepörköltet kis lángon főztük, így a must már bőven a pincében pihent, mire tálalni lehetett.


A forrás azóta már elindult és dübörög, legkésőbb jövő májusban, az újabb borverseny kapcsán beszámolok az eredményekről.