lejtő

Az eddigi írásokban itt-ott felbukkant már néhány részlet a környékről, így a horgásztó kapcsán a kőröshegyi völgyhídról is írtam. Aki már látta Magyarország domborzati térképét vagy járt a helyszínen, annak egyértelmű, hogy itt hegyről, völgyről szó sincs. Az M7 építtetői megkeresték a környék legmagasabb pontját, hogy 43 milliárd Ft közpénzből 10 milliárdot zsebre tegyenek és mellesleg betonozzanak egyet.

Öt évvel ezelőtt, amikor a telket vettem, még híre sem volt a sódertornyoknak. Később megörültem az építkezésnek, de persze nem a híd, hanem az autópálya lehajtó hallatán. A környék is örült az építkezésnek: akinek bármilyen betonozni valója akadt az elmúlt években, annak eljött a Kánaán. A mutyibeton bejárta a környéket, a kocsmák előtti füves területek egyik napról a másikra alakultak át, a hirtelen lebetonozott kocsibeállók száma pedig Guiness-rekordot döntött.

De ebben persze nem sok újdonságot találunk. Az már inkább érdekes, hogy miként fejlesztik tovább a nyilvános lopás folyamatát. Megkérdőjelezhető az építkezés? Nem volt indokolt? A völgyhíd megépült, a zseton megérkezett, úgyhogy felejtsük is el gyorsan az egészet. Minek fárasztanánk magunkat olyan részletekkel, hogy ki döntött a projektről?! Nem tudjuk, mi nem, mi sem. Itt se indíték, se aláíró, se felelős, se jegyzőkönyv, se diktafon, se völgy nincs. Biztos az öt kőröshegyi képviselő volt.


Az igazság odaát van.