kaszálás

A nagy esőkben 3 hétig nem voltam a telken, így múlt héten volt mit bepótolni. Leginkább a fű lepett meg, hogy szó szerint tökig ért, mivel itthon közben csak egyszer kellett nyírni (ahogy írtam, most már Pesten is van kertünk, majd felrakok pár képet, úgy talán kevesebb reklamáció érkezik az újabb írásokra való várakozás miatt).

Szóval a fű annyira megnőtt a gyümölcsösben, hogy Pista szomszéd már nem bírta nézni és pár nappal előtte a damilossal lekaszálta. A levágott fű méretéből ítélve mással nem is lehetett volna, a traktor szerintem elsüllyedt volna. A feladat így ránézésre egyszerű volt: csak össze kell szedni a fűvet.


Persze 1800 m2-t összegerebélyzni tényleg csak ránézésre egyszerű. Szerencsére a classic zsellérkedés keretében velem volt Zoli, így 2 főnek csak 1,5-2 órát kell rászánni és már kész is. A szép időben persze gyorsan telt az idő, a száradt fűnek gyönyörű illata volt, így Zoli meg is jegyezte, hogy ritka jó a zsellérek élete.


Mennyit változott a telek, mióta utoljára, a fűvesítéskor gereblyéztük a terepet...


Gerebélyzés közben a hasznosítási lehetőségeket elemeztük: esetleg zsákolni kellene a fűmagot?


A megoldást ismét Pista szállította: a lekaszált, megszáradt fű állítólag jó takarmány a lovaknak, de a mindenevő kecskék és birkák is szoktak kapni, így a boglyát majd még célba kell juttatnom valakinek.


A napot permetezéssel zártuk, a szőlő virágzik, nemsokára erről is beszámolok.

hosszúcsap kettő

Ugyan még nem írtam róla, de a kerti szezon már korábban elkezdődött: mint minden évben, ezúttal is a szőlő metszésével. Volt, aki annak idején hiányolta is, így most egy rövid beszámoló keretében ugorjunk vissza március közepére.


A metszés időzítése idén jól sikerült, az élet még nem indult el a vesszőkben.


Ahogy tavaly ígértem, folytatom a hosszúcsapos metszés bemutatását, hátha így nekem is könnyebben sikerül megértenem a dolgokat. Szóval ott tartottunk, hogy a kordonkaron lévő vesszőket tavaly 2 rügyre (rövid csap) metszettem vissza. A 2 rügyből 2 vessző nőtt, mindkettőn 2 levél és 2 fürt, mindkettőn 2 szem szőlő.) De komolyra fordítva a szót, tényleg 2 vessző nőtt, így idén ezekkel folytatódott a metszés.


A hosszúcsapos metszés keretében a felső vesszőt már nem 2 rügyre, hanem 3-5 rügyre kell metszeni, míg az alsó vesszőn továbbra is 2 rügyet hagyunk.


Mi ennek a lényege? Az, hogy a hosszúcsapon kihajtó 3-5 vesszőből majd csak a legfelsőt hagyjuk meg hajtásválogatáskor, mert ezen a vesszőn őszre szebb termés várható, mint ami az alsóbb rügyekből kihajtó vesszőkön lenne. Nézzük mindezt egy összefoglaló ábrán, amely jól mutatja, hogy mindehhez persze idő is kell.


Az idei termést a szaggatott vonallal jelzett, remélhetőleg nemsokára kihajtó vesszőn várjuk. Visszatérve az időre persze hangsúlyozni kell, hogy a 2007-ben fejlődött és kialakított kordonkar helyén már 2006-ban - a telepítést követő évben - is volt vessző, csak ezt vissza kellett vágni, hogy rá egy évre izmos, edzett kordonkart tudjunk meghagyni. Összességében tehát az ötödik évben jutunk el a hosszúcsap kialakításáig, de ez nem is baj, mert így marad idő másra is, például a kordon megépítésére.



Ehhez képest már mellékes, hogy a tőkék többsége ehhez képest még 1 év lemaradásban van (azaz ezeket most metszettem rövidcsapra), mivel itt a kordonkart nem másod-, hanem harmadéves vesszőkből neveltem (ld. a következő képen az első és negyedik tőkét).


Végezetül még egy kép, ez már most hétvégén készült, látni, hogy megduzzadtak és nemsokára kihajtanak a rügyek.


A hosszúcsap-trilógia harmadik, egyben befejező részével jövő tavasszal jelentkezem, ahol megnézzük, hogy mi történik az eddig méltatlanul háttérbe szorított alsó rövidcsappal.

tavasz

Ugyan a tavaszi startról már legutóbb írtam, sőt két éve ugyanezzel a címmel már megjelent pár fotó, most mégis vissza kell térnem erre a témára. Itt Pesten is annyira szép, de vidéken valahogy mégiscsak sokkal szebb a tavasz.

A ház és a telek igazi napsütéssel várt szombat délelőtt. Az utcai meggyfát már évek óta le akarom cserélni - mint ahogy az egyiket már ki is vettük - de ilyenkor mindig meggyőz, hogy nagyon jó ez így.


A kert 2 hét alatt zöldült, kékült, sárgult, vörösödött ki.


Az aranyvessző a 2 évvel ezelőtti ültetés után idén mutatta meg magát először igazán.


A szőlő kapcsán télen elhatároztam, hogy idén nem fogom robizni a sorokat, csak nyírom majd a gazt és a fűvet. A mostani látvány csak megerősített ebben, minden annyira szép volt.




Délutánra az első fűnyírással is végeztem.


A kerti munka átültetéssel és a bokrok metszésével zárult.


A babarózsa az új kedvencem. Éljen a tavasz!

vadkár

A két évvel ezelőtti menetrenddel ellentétben, idén nem késett a tavasz és Sándor napra tényleg megérkezett a jó idő. Ennek megfelelően a múlt hétvégén elindult az idei kerti év. A táj sokat változott a januári havas kiadáshoz képest.


Mint minden év, ez is a terepszemlével indult, ezúttal azonban sajnos volt is mit szemlézni. Ahogy korábban is írtam, ez volt az első igazi havas tél az elmúlt években és ennek most látni is az egyértelmű nyomait.


"A vadkár a vad normális életvitele – táplálkozás, mozgás és a búvóhely készítése, annak használata – során okozott gazdasági hátrány, azaz kár, amit az általa használt területen lévő mezőgazdaságilag művelt vagy erdőterületeken okoz." - Wikipedia. Hát itt mozgott is, táplálkozott is...


A helyzet az, hogy nem itt-ott rágták meg a fákat, hanem az összes alma és körtefa szinte összes hajtása, ága meg lett rágva nagyjából 50-170 cm magasságban. És akkor ez még csak a kisebb baj, legfeljebb nem lesz optimális a korona és jobban vissza kell metszeni. A nagyobb baj a hántás: az őzek 9 fának alakították át a kérgét kisebb-nagyobb mértékben. Ez viszont már kevésbé néz ki jól, nem vagyok benne biztos, hogy ez rendbehozható.


Mondanom sem kell, elsőre jól elkeseredtem a látványtól. Aztán pár perc múlva már teljesen érhetőnek tűnik, hogy a nagy hóban és hidegben bejönnek az erdőből a vadak, hogy bármi ehetőt találjanak. Bármit, akár a fa kérgét, ami feltehetően nem a kedvenc csemegéjük...

Szóval vége télnek, összeírtuk a károkat, jöhet az új szezon.

hó

Annak ellenére, hogy az elmúlt években azért volt kemény tél, igazi havat most láttunk először a telken. Néhány nappal karácsony előtt mentünk le, akkor is csak egy fél napra, hogy körülnézzünk és feltöltsük a madáretetőt. Most először igazi téli táj fogadott minket.


A hó gyönyörű, még érintetlen volt.


A kert az igazak álmát aludta.


A madarak és a cicák megetetése után azért egy kis hólapátolásra is sor került. Ahogy már számtalan korábbi témakör kapcsán szóba került, a vályogfalak állapota szempontjából a felszíni vízek távoltartása mindenképpen fontos és így van ez a hóval is. Mivel az előrejelzés a következő napokra melegedést jelzett, pont jókor voltunk a jó helyen, így körbe tudtam ásni a házat.



Ugyan a hátsó házfalon túl még kb. 1,5 másfél méter a telekhez tartozik, azért mégis csak a szomszédba megy át az ember lapátolni. Jó szomszédok között persze ez egyáltalán nem probléma, így aztán a beszélgetés és lapátolás után egy üveg borral tértem vissza. Akkor fejtették a bort. Én is pótolom a jövő héten.