szüreti túra

Mivel a saját telepítésű szőlőm még csak 2 éves, szüretelni nem nagyon lehet. Viszont a jóból kimaradni nem érdemes, ezért múlt hétvégén az egyik cimbi faterjánál voltam segíteni Keszthely mellett. Érkezés után belecsóztunk, besütiztünk, ittunk egy kis tavalyi fehérbort (felmérve, hogy érdemes-e idén fáradozni), majd kiautóztunk a hegyre. A környék és a telek hibátlan.


A szüret viszonylag egyszerűen ment: szőlő a vödörbe, vödörből a műanyag ládába, majd a teli ládák letalicskázása a présházhoz. A feladatot egyedül a felázott talaj nehezítette, itt-ott olyan volt a mély nyomsávok miatt, mintha a hungária körúton toltam volna a talicskát.


Délelőtt olaszrizlinget szedtünk, délután vegyesen, különböző fehéreket. A termés mennyiségre nagyon rendben volt (ld. a két csúcstartó tőkét), minőségre a szüret előtti eső sokat rontott rajta, úgyhogy szinte 24. órában szedtük.



A szomszéd szőlője az enyészeté lett. A tulaj nem kapott támogatást a kivágásra, ezért magára hagyta. A gomba elvitte az összes levelet, de a szőlő odafricskázott a terméssel a gazdának.


A rövid megállókkal tarkított szüret jól ment, ebédig kb. 500 kg rizlinget furikoltunk a présházhoz.


Ebédre optimál sertéspöri volt, már ezért megérte kimenni.


A bogyozós darálóval gyorsan ment a feldolgozás, de a mustfokolás kicsit kedvét szegte Pista bá'nak, mivel csak 15 fok körül volt a matéria (14-et mértünk, de alacsonyabb hőmérsékleten).


Aztán váraltan látogatók érkeztek, a gyerekek imádták a mustot, így minden helyreállt és szedtük tovább a maradékot.


Az ajándékba kapott mustot a csomagtartóban felejtettem, ami aztán forrásnak indult és tegnapelőtt miszlikre robbantotta a pillepalackot. A kocsi azóta is kocsmaszagú. Ezt leszámítva tényleg minden szuper volt.