vajon
Elkezdtem nézegetni a régi képeket a házról és a kertről, még 2003-ból, amikor vettem a telket. Kár, hogy akkoriban még nem fotóztam eleget.
Készen van a díszkert váza, túl vagyok az első beültetésen, jöhetne a hurrá, de ezek a régi képek mégis elgondolkoztatnak. Azt nem mondom, hogy nem tetszik a kert, de mintha valami TÚLSÁGOSAN megváltozott volna. A szabálytalansága, a természetessége, az esetlegessége, a vadsága.
Ezekhez a képekhez képest most túl élére állított, egyenes és szabályos minden. Mivel sosem tervezhettem és építhettem még kertet, lehet, hogy átestem a túloldalra és egy olyan környezetben szabtam derékszögűre a dolgokat, ahová ez nem annyira illik. Egy városi kertben mindez jobban elképzelhető.
Íme néhány összehasonlító kép nagyjából ugyanarról a részletről. A tvshop-os előtte-utána feeling helyett mindenki gondolkodjon el a fentieken.
A látkép:
Még egyszer kicsit máshonnan nézve:
A pajta környéke:
A kút:
És a présház:
Összefoglalva, a végére két dolog jut eszembe. Egyrészt ez már megint a szokásos mese: az ember mindig valami másra vágyik, mint ami van, aztán mikor ott van, visszasírja a régi, már elhagyott dolgokat. Másrészt pedig béna nyafogás csak ez, tavasszal minden kizöldül, pár év múlva besűrűsödnek a növények, megnőnek a fák, a balatoni szél, az eső és a hó pedig gyönyörűvé teszi a kertet.
19 megjegyzés:
Pont ez az - a régi képeken szénakupacok, zöldellő szőlőlugas, stb. láthatóan nyár közepe. A mostaniakon pedig simára nyirt fű, levéltelen ágak, láthatóan ősz vége. Ha jövő nyáron készitesz burjánzó zöldben képeket, rendben lesz a látvány (is). Úgy egyébként szerintem ez a 30 növény nagyon sok ekkora helyre, (bár 1-2 elpusztulása nélkül nem lehet megúszni..) Az aranyeső pl. burjánzik 1-2 év alatt, szóval annyi zöld lesz ott, hogy csak győzd metszeni, két év múlva nem is lehet látni a házfalat.
A falubeliek mit szóltak, hogy negyedmilláért vásároltál növényeket?
A kertet szerintem legkönnyebben -és nagyon olcsón - földbe ültetett virágokkal lehet színekkel feldobni. A falusi kertek jellegzetes és tűrőképes növényei a muskátli, a nebáncs, a bársonyvirág, a nefelejcs, a gyöngyvirág, a liliom, a hagymások - krókusz, tulipán... - ezek 1-2 év alatt megtelepithetőek, és egész nyáron virágoznak. Egy-két rózsatő is jól mutat. A rózsát metszeni, a muskátlit teleltetni kell, de a többi kihullajtja a magját, és magától nő tavasszal. És nem annyira szabályosan, mint amilyen egyenes most a kocsibejáró... mondjuk gyomlálni kicsit nehezebb és lassabb, mint füvet nyirni, de akkor is szebb a virágos kert.
Sokat olvaslak, a jövő héten jönnek a kőművesek a vályogházam felújításának első lépéseit megtenni. Én is megkezdtem a dokumentálást, tán egyszer fel is rakom.
Üdv.,
Gabi
Gabi,
Sokmindennel egyetertek, de szerintem nem sok a noveny ekkora teruletre. A varhato novekedesi utemet figyelembe veve biztosan lesz legalabb 5 ev, mire 'osszeernek' a novenyek. Az evelo viragok tenyleg mindenkeppen kellenek, sokat mar konkretan felvettem a kivansag-listara (tulipan, hortenzia, rozsa), a szomszedoktol is sokmindent kapni fogok, ugyhogy a kert kulonbozo reszein hagytam is helyet nekik.
A novenyek ararol nyilvan nem beszelek a faluban, utana hiaba alkudoznek komuvesnel vagy az asztalosnal...
A felujitas klassz dolog lesz, majdnem irigylem, hogy most kezded.)
Engedelmeddel, elteszem ezt a bejegyzésedet, kiváló illusztráció hallgatók számára, miként számolja fel a rekreáció, a turizmus, a globalizáció stb. azt a táji-települési értéket, amiért eredetileg odament, hogy formálja az autentikus, évszázados tájgazdálkodás során kialakult emberi környezetet saját modernkori, városias énképére. De te legalább ezt felismerted.
Egyébként ezt sajnos természetes valahol, hiszen nem az ősi gazdálkodási formát viszed ott, amelynek lenyomata volt az, ami megtetszett neked ott, hát nem is lehet olyan a környezeted, mint egykoron. Kéz helyett géppel kaszálsz, kéz helyett géppel kapálsz, szekér helyett autóval állsz be, és folytathatám.
tájépítész
Igen, ez a szakmai summazas hibatlan es meg inkabb 'indokoltnak' tunnek az erzeseim.
Visszaporgetve az esemenyeket a 0 m2 utan hirtelen lett 2200 m2 teruletem, amivel kezdeni kellett valamit es rendben kellett tartani. Ezert sokszor probaltam olyan megoldasra (atalakitasra) torekedni, amivel konnyebb a munka, plane ugy, hogy en nem lakom ott, egy honapban 2-3 hetvegen tudok vele foglalkozni, amikor egyebkent jo lenne kicsit pihenni es elvezni a helyet.
Persze jol atgondolva, nem volt sokkal nagyobb munka az eredeti allapotok kozott karbantartani a kertet, mint most. Ugyanugy fuvet kellett nyirni, mint most, max nem tukorsima feluleten. Metszeni es permetezni kellett, amit most is csinalok, csak nem a haz koruli 'diszkertben', hanem a telek felso reszen, a gyumolcsosben es a szoloben. Talan ez lehet majd egyszer a kertnek az a resze, ami legjobban tukrozi majd a regi tajat.
Tajepitesz szemmel mi lehet az orvossag ilyen szituacioban? Egy eletformahoz nem, de tajhoz illeszkedo kornyezet fenntartasa is muvi, nem?!
Mi az, hogy művi? Minden művi. :) A táj ember nélkül nem is létezik, legalább is a mi honi szakmai deffiniciónk szerint a táj bioszférából nooszférába alakított emberiesített természet. A látvány, a használat stb. tehát a mindenkori társadalmi-gazdasági igényeket és viszonyokat tükrözi vissza, annak sajátos lenyomata. Természetesen konzerválni lehetséges, hiszen a táj egyedi, így szűkös forrás, de a konzerválás csak is mesterséges, emberi beavatkozással megy csak (az orchideás rét csak úgy menthető meg, ha újra kaszáltatod, a puszta csak úgy marad puszta, ha újra legelteted, meg eltereled a folyókat, árvizeket, különben a Hortobágyból megint mocsár lenne :) , oszt mit nézne a turista ...). Megállítani a pillanatot nem lehet, de átgondolt, sok szempontot figyelembe vehető tervezéssel és persze fenntartással sok minden megőrizhető, s új értékek is létrehozhatóak. A jó arányok, hangsúly stb. természetesen fontos. Visszapörgetni nem tudod az idő kerekét, de megállítani sem. A kert, a település, a táj nem épület. Nem olyan, hogy fél év alatt felhúzzák az építész megálmodta formát és utána 30 évig az épp úgy néz ki. Nekünk ott a 4-ik dimenzió, az idő is. :)
Hogy lehetne menteni a helyzetedet? Sehogy. Azaz, beállíthatsz a házba egy családot, aki éli az évszázados életformát s szépen lassan újra visszaáll majd a korábbi állapot. Ugye, ennek nincs realitása. Az, hogy a hátsó kertedben mi van, az csak neked mutat valamit. Az utcaképre már nem hat ki, a települési karakterben már nem jelenik meg a közterület felől, hanem a díszkerted dominál, már ami látszik belőle, mert úgy rémlik, az új kerítésed áttörtségi mutatója is más, mint ami eredetileg volt (kvázi bezárkóztál, intimitást akartál, sűrűbb lett a léckioasztás, a szomszédos ház hátfalát is eltakarod még magad elő is stb.).
Te rekreálódni akarsz, akik meg évszázadokon át formálták a tájat, ők még benne éltek, gazdálkodtak nap mint nap és ennek hatására alakult ki finoman annak a kertnek a szerkezte stb. Te meg csak mérnöki precizitással létrehoztál egy steril, kigondolt formát.
Nem tudom, ismered-e egy francia ökológus mondását? (sajnos nen szó szerinti fordítás, mást kértem meg rá, én nem tudok franciául: "Ha az embereken múlva, az égen is kockaformájú felhők úsznának.")
Az efféle parasztházak közül keveset ér az a megtiszteltetés, hogy miután kihalnak belőle az öregek, sikerül eladni, fiatal, új gazdája lesz és annak még elegendő pénze is van felújitani, rendberakni. Az efféle parasztházak 90 %-a gazda hiján pár év alatt romossá válik, a terület elgazosodik, stb. Én ezt a projektet példaértékű értékmentésnek gondolom. Nem múzeumot hozott létre, hanem élhető környezetet, teret, amely őrzi a múltból mindazt, ami ép ésszel megőrizhető. És még egy csomó munkalehetőséget is adott a falubelieknek.
Én a nagyapám vályogházát szeretném megmenteni. De mitagadás erősen aggódom az anyagiak miatt, mert bizony ez pénzbe kerül, nem is kevésbe, és nekünk nincs olyan sok. És látom, hogy ilyesfajta gondokkal mások is küzdenek. A szép régi parasztházak pedig eközben pusztulnak.
Gabi
Sajnos, a téma árnyaltabb azért. Az ilyen funkció megjelenése, majd tömegesedése a település életére nem feltétlenül kedvező. Nem szabad objektumszinten leragadni, a település az település. Pl. az efféle dolog elterjedése felhajtja az árakat, ennek hatására pedig a fiatalok már nem tudnak helyben letelepedni. S mert mobilak még, el is mennek. A rövidtávú egyéni haszon közép- vagy hosszútávon a közösség számára már kedvezőtlen tényezőként jelentkezhet.
Nagyon nehéz meghúzni a határt, és nem olyan fehér-fekete, jó-rossz a kép, mint Gabi mondja: a szürke és a pasztelek sok-sok árnyalata létezik, s hogy hol a határ ...
Ezek szerint az epulet funkciovaltasaval (hetvegi hazza valasaval) a kornyezet csak tudatos konzervalas kereteben orizheti meg eredeti formajat. Ez viszont gatolhatja az uj (rekreacios) funkciot. Ez azert erdekes, mert ugyanez nem igaz magara az epuletre: az 'eredeti' formajaban felujitott paraszthaz az uj eletformaban is konnyen betolti szerepet.
Az epitett kornyezet megovasabol szarmazo kozossegi haszon fedezi a taj megvaltozasaval jaro vesztesegeket?
A leirtak alapjan tanulsagkent az fogalmazodik meg bennem, hogy felujitasakor a kozvetlen kornyezetet, a kertet is csak felujitani szabad, de ne lebontani es atepiteni. Ugyanugy, ahogy a hazzal teszi az ember.
Kedves tájépítész -
a fiatalok nem azért hagyják el a falvakat mert néhány lelkes városi pihenés céljából megveszi a nem lakott falusi házat. Ez már csak egy következménye a falvak elnéptelenedésének. A baj az, hogy a legtöbb fiatal még akkor sem marad a faluban, amikor ingyen kapná az ingatlant (vagy a szőlőt, vagy a földet művelni...).
Azt sem hiszem, hogy a pihenés céljából felújított ház lakói nem lehetnének szerves részei a falusi életnek. Más módon ugyan, de nyitottsággal ez biztosítható (lásd több bejegyzése bs-nek).
Valahogy olyan érzésem van hogy a számodra (tájépítészet) számára elképzelt ideális világ lebeg a szemed elött és egyéb megoldásokban nem látsz értékteremtést. A szerző sok mindent funciójában állít vissza (megment), házat lehetőség szerint eredeti kinézetében újít fel, gyümölcsfákat telepít, szőlőt művel, bort készít és lehetőségei szerint részt vesz a falu mindennapjaiban. Régen is sokféle, különböző módon éltek a faluban. Ki- illetve beköltözők mindig elvittek illetve hoztak valamit a közösségbe. Aki ma is ilyen céllal lép be egy falu életébe az szerintem igenis értéket teremt és nem egy steril világot épít fel magának, hanem a mai kornak megfelelő igenis élhető és a helyi természetbe beilleszkedő vlágot teremt. Bár lennének többen!
Ezek a régi parasztházak nagyon olcsók, Bp-en egy 16 négyzetméteres garázs (= másfél tonna vas lakóhelye...) 2-3 millió, ennyiért jobbminőségű régi épületet + egy-két-három hektárt! lehet kapni kis falukban.
A fiatalok nem azért költöznek el, mert nem tudnak félmillát kipengetni valami kis lakóhelyért, hanem azért, mert a falukban egyszerűen nincs megélhetési, jövőépítési lehetőség. A mezőgazdaság gépesitett, kevés alkalmazottnak ad megélhetést, szolgáltatóból is kevés kell, egy fodrászt vagy szobafestőt se tud eltartani pl. egy falu, a gyerekeiknek nincs iskola, már nincs posta, megszűntek a kisboltok, mert nem tudnak megélni, hétvégén nincs Volán járat, vasút pláne nincs, stb.stb. Sok helyen még a kocsma is! bezárt már. Arrafelé ugy mondják, a temető az egyetlen, ami "üzemszerűen" működik.
Ez nem "tájépítészeti" probléma, hanem "társadalomépítészeti".
Ahhoz, hogy ezekben a régi parasztházakban "hétköznapi" élet is legyen, gazdasági folyamatoknak kell(ene) megváltozniuk. A "hétvégi" parasztházasok a felújításokkal jelentős tőkét visznek a faluba. A "felverik az árakat" ... megjegyzést inkább nem kommentálom, mert tudom, hogy bagóért is csak minden tizedik megüresedett parasztház kel el.
Gabi
A kerités "áttörtségi mutatójának változását" emésztettem kicsit...
A regi epuletek megmenteset szerintem mindenki pozitiv dolognak tartja, meg akkor is, ha az uj funkciot kap. A tajepiteszeti hatas ennek egy - szerintem erdekes - aspektusa.
Ha nem lakjak a hazat, ha megszunik az allattartas, ha eltunik a konyhakert, megvaltozik a kornyezet. Ha hetvegi hazza alakul egy paraszthaz, akkor is. Ha magara marad es tonkremegy, akkor is. A 4 ev alatt, amiota lejarok a faluba, 2 valyoghaz tunt el veglegesen.
Latjuk, hogy az eredeti kornyezet az eredeti(hez hasonlo) eletmod kozott marad csak meg. Ennek viszont az elvandorlas, a falvak eloregedese, elneptelenedese, a fogyasztas eloterbe kerulese gatat szab. Gabi altal leirtak is jelzik, hogy ez soktenyezos tarsadalmi problema. Amennyire en tudom semmilyen terv, program, koncepcio nincs, amely reagalni, megoldani probalna ez a folyamatot. Esetleg a tajepiteszek felkarolhatnak ezt az ugyet es kitalalhatnanak valamit...
kedves spicc, nem cikket írok ide, mert ez egy blog - úgy hogy nyilván nem részletezek itt bizonyos dolgokat. :o) a falvak tönkretétele nem most kezdődött, hanem évtizedes múltja van. hogy mikor melyik korszakban épp milyen tünetek jelentkeznek, az megint más kérdés. tény, hogy ha nő a bebírók száma, az árfelhajtó hatású. még árfelhajtóbb, ha külföldiek ezek. a kis stagnáló vagy hanyatló gazdaságú települések fiataljait meg nem veti fel a pénz, hogy a helyi gazdasági viszonyok közt erőn felül vállalják a maradást, hanem kénytelenek elmenni a nagyobb településre, ahol többet kereshetnek, így van esélyük a fennmaradásra (így persze a településük elveszíti őket). a települések előremenekülése ilyenkor (ha észlelik a gondot) az, hogy olcsó településszéli földeket kezdenek kiparcellázni. légy nyugodt, van ilyen. :)
természetesen sokkal jobb, hogy a blogger egy régi parasztházba szeretett bele s nem egy modernkori jurtát vett valamelyik kutyákkal és őrökkel vigyázott luxusgettóban, akarom mondani, "lakóparkban" ...
kedves gabi, lehet, hogy ott, ahol te mozogsz, csak minden 10-ik kel el. de egyes térségekben több településen is jogilag holland, német stb. kisebbségi önkormányzat már rég alakulhatott volna simán. sőt, van olyan, ahol akár magyar kisebbségi ... (mert hogy többen vannak az eu-bürgerek. persze ilyen nem lesz, mert a települési szinten kisebbségbe kerülő magyar állampolgárokat nem ismeri el az állam kisebbséginek. azért lesznek még itt 20-30 éven belül cifra történetek ...)
kedves bs, ott a ÚMVP, a számtalan térségi ROP, ott a KEOP, s indulnak a LEADERek is megint. tessék a helyi közösségeknek aktivizálódni, pályázni, nem benne hagyni brüsszelben azt a 7-8000 milliárdot.
ne kívülről várják a kész megoldást, mert csak a saját maguk kitalálta út lesz az igazán fenntartható (gazdaságilag, társadalmilag, környezetileg).
Cifra történetek már most is vannak. A pénztelen kicsi önkormányzatok pl. küzdenek azzal, hogy az osztrák-holland stb. tulaj évek óta rá se néz a házára, levélben is elérhetetlen, büntethetetlen, adója behajthatatlan, a telken a gaz pedig az egeket veri... Mert az osztrák tulaj pl. azt gondolta, hogy az olcsón megvett házhoz ingyencselédeket is kap a szomszédból, akik kaszálnak, takaritanak, ültetnek, stb. Aztán körülnézett, ingyencseléd sehol, a szomszédban lakó Bori néni lépni is alig tud már egyedül, a munkaképeseknek pedig muszáj volt elköltözniük, és rendes állásba menniük, mert az osztrák tulaj ugye tb-t nem fizet az alkalmi egy-két napos munkáért...
Nem akarok én itt hosszasan életképeket sorolni "falu" cimszóval. Én Bp-en élek, viszonylag jól, és a saját falusi rokonaim életküzdelméből meritem a tapasztalataimat. És hetente járok vissza a faluba.
Nagyon nem kéne összekeverni a Káli-medencét luxusparkokkal, ingatlanspekulánsokkal megspékelve, mondjuk egy eldugott zalai zsákfalucskával, aminek a környékén nemhogy tájépitész, de még annak a városnak a polgármestere se járt évek óta, amihez hozzácsatolták. Szóval nem is falu az! Egyenesen város! Villany, viz, út, posta, bolt, stb. nélkül is. Egy csomó házban villany helyett valami aggregátorféleség van, autóakkuról töltögetve, a levelekért és a nyugdijért a városi postahivatalba kell bemenni - csak 8 km -, soroljam még? És nem azért nincs villany, mert nem fizetnének érte, hanem mert az elektromos művek nem hajlandó odavezetni! Husz éve! A hely mellesleg gyönyörű. A fiatalok visszajárnak. Hétvégére.
Tiszteletben tartom mindenki véleményét, de gyakorta az az érzésem, hogy kis hazánk egyes régióinak életéről a budapesti kutatók úgy itélkeznek, hogy semmit se tudnak róla.
Gabi
Na, nem fogok én itt vitatkozni senkivel :), különben is, megszoktam már, hogy Abszurdisztánban két dologhoz _mindenki_ nagyon ért: a körülöttünk levő környezethez, kerthez-tájhoz, no meg persze a focihoz.
Meg is látszik mind a kettőn ...
Szép napot, jó blogolást! :))
Ne haragudj, de én egyáltalán nem értek egyet azzal a megközelítéssel, hogy a régi házak elveszítik varázsukat a felújítással.
Abból indulj ki, hogy a régi paraszti porták milyenek voltak: mindent alárendeltek a funkcionalitásnak. Ne legyenek illúzióid, a te portád korábban javarészt teljesen kopár volt, mert lelegelték a tyúkok, és vastagon összeszarták, úgy, hogy ott csak porcsinkeserűfű meg egy-két árvacsalán és kamilla termett a nem kaszálható helyeken.
Az udvarodon valószínűleg volt egy trágadomb, ahová kiganézták az disznót, és a pajtába szekérút vezetett - két földcsík.
Azonban az akkori emberek mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzanak a házból: virágok voltak az ablakban, kiskert volt a gazdaasszonynak, és folyamatosan javítgatták a házat. Ha lett volna elegendő erőforrásuk, és ugyanazok a technológiák (drénezés, szigetelés, stb.) rendelkezésre álltak volna, mint neked: valószínűleg PONT ilyen házat csináltak volna.
Ha a ház nem maga a gazdaság lett volna, talán PONT ilyen udvart szerettek volna.
Amit tettél, jól tetted - szerintem. Mert így is szép. Másként, de szép.
Szolosgazda,
A leiras tetszik, jo.) Es a mostani kert is tetszik, nem errol van szo, hanem a "maskent"-rol.
*****
A hozzaszolasok kozott sok erdekes tema elokerult, ezekre elobb-utobb visszaterek a blogon. Mindenkinek koszonom.
Megjegyzés küldése