borverseny

Hétvégén rendezték az immár jelentős hagyományokra visszatekintő borversenyt a faluban, a negyedik szemesi grandprix-t. A mezőny továbbra is nagyon erős: 15 fehér és 12 vörös állt a starthoz. Előbbiek főleg a rizling irányvonalat képviselik (köztük én is), utóbbiaknál abszolút többségben van a cuvee, magyarán a változatosság kedvéért mindenki kékfrankos-othelló házaspárt hoz, mert csak az van.

Az event előkészítése viszonylag egyszerű:
- Pista szomszéd, a szervezőbizottság elnöke és egyetlen tagja megnézni, hogy mikor szabad a kultúr (mindig)
- kér 50 ezer ropit a falu kasszájából (nagy nehezen kap)
- összeírja, hogy kik szeretnének nevezni (ugyanazok, akik tavaly)
- szórólap a postaládákba (borverseny, hagyomány, műsor, ajándék, pörkölt, miazmás, 700 Ft)

A nagy nap délelőttjén Pista végigjárja a versenyző pincéket, csinál néhány fotót és szemrevételezéssel ellenőrzni, hogy tényleg van-e bor a pincében. Fél 5 körül gyülekezés a kultúrban, a borosgazdák ásványvizes üvegben leadják a nevezni kívánt borokat. Az üvegeket Pista felsorszámozza és egy kis füzetbe titkosan felírja, hogy melyik sorszám kit takar.

Kis késéssel elindul a műsor, megnyitó by Pista, majd néptánccsoport a szomszéd faluból featuring Dani.


A hozzávetőlegesen 110-120 fős közönség 10 nagy asztal körül ül. Minden asztal kap egy tárcsát, majd indul a fehérek felvonulása. Kiskancsóban hozzák az első tételt, mindenkinek töltenek egy kortyot, illat, szín, íz, majd közös nevező a pontszámot illetően. Ki ad 5 pontot? - kérdezi Pista. Senki. Ki ad 4 pontot? Néhány tárcsa a levegőbe emelkedik. Ki ad 3 pontot? Kettőt? Egyet? Meg van mind a 10 szavazat, jöhet a vödrös srác (aki ki akarja önteni) és hozzák a második versenyzőt. Közben Pista elmondja, hogy 1-es és 2-es szavazatot ne adjunk, mert lehet, hogy szar a bor, de sok munka volt vele. A rábeszélés persze nem nagyon hatja meg az egyre jobb kedvű falut, a második cudarabb tételtől már stabilan jön kettes, néha egyes szavazat is. A faluban élő németek (sváb falu) úgy csinálnak, mintha nem értették volna Pistát, pedig igen, de nekik (majdnem) minden sauer.


A 15 fehérbor nagyjából 2 óra alatt vonul fel. A pesti technika révén az eredmények online nyomon követhetőek, a fehérek átlagpontszáma (0-50 pontból) 33,5 pont, a leggyengébb 24, a legjobb 42 pontot kap. A 2-3. helyért holtverseny alakul ki, amit egy egyfordulós rájátszás (újrakostolás és pontozás) keretében döntünk el.


Kis pogácsa és kalács, közben az asszonykórus műsora, majd jönnek a vörösborok. A szórás itt már jóval nagyobb, gyorsan egyértelművé válik mindenki számára, hogy jó vörösbort készíteni sokkal nehezebb, mint fehéret.


A vörösök átlaga 31,5 pont, a minimum 22, a maximum 46 (!) pont. Eredményhirdetés, vajon kiket takarnak a sorszámok, éljen. A győztesek évről évre nagyjából ugyanazok, maximum a sorrend változik, tehét igencsak konzekvens a falu ízlése.


Savtompításként jöhet a pöri, galuska, kenyér, ubi, majd Dani beindítja sramlit, indul a mulatás és a nótázás.


Az estével én is teljesen elégedett vagyok: szemelt rizlingem 5. lett a 15 induló között, ami jelentős előrelépés a tavalyi 14. helyezés után (vörös mezőnyben). Összesen 36 pont, 38 már dobogó lett volna. Aminek külön örülök, hogy 2 ponttal vertem Pista ugyanabból a szőlőből készült borát, de még ennél is jobban, hogy ellentétben a tavalyi évvel, most egyértelműen felismertem a vakteszten a saját boromat (adtam is rá 5 pontot), pedig tizenegyedikként hozták a sorban. Jövőre cél a dobogó, mindenki úgy permetezzen.