vágási ferenc

Mindenki folytassa a felsorolást: vidék, falu, tél, .... Mi következik? Hát persze, disznóvágás.

A disznóvágás gondalata már 3 évvel ezelőtt felmerült, amikor a ház és a telek még sehogy sem állt. Sokszor beszéltünk róla, hogy itt aztán igazi disznóvágás lehetne. Amikor a présház előtti terasz közepére bekerült a lefolyó, mindenkinek azt mondtam, hogy majd ezen folyik el a disznóról lemosott vér. És nem véletlenül, mert előbb-utóbb mindenre sor kerül: célegyenesbe fordult az első családi-baráti-zsellér disznóvágás. A múlt heti malacügyi konferencián megbeszéltük a főbb részleteket: kell egy kb. 150 kilós malac, valaki, aki már volt disznóvágáson és töltött már hurkát (tehát nem csak nézte) és persze kell némi felszerelés is. A bölléri pozícióra Cs-zsellér saját faterját jelölte, amelyet a társaság tartózkodás nélkül megszavazott. A malac beszerzését én intézem a faluból (ezért mindenki szólítson Vágási Ferinek), a szúró-vágó és egyéb trancsírozó eszközöket pedig a zsellérbrigád további két tagja organizálja. A fentiek mellett persze - mindannyian mint szakértők - jót vitatkoztunk, hogy az első lábakon van-e sonka, vagy csak csülök, egyébként melyik az a csülök és hogyan készül a pörc.

A megvalósítás első lépéseként a hétvégén jó 400 km-t autóztunk, hogy az ideiglenes húsfeldolgozó üzem gépparkját beszerezzük. Így egy nógrádi kis faluban kezdtünk, ahol a szalonnás tojásrántotta után Jani (Z és a Magyar Srác keresztapja) vezetésével elindult a beszerző körút. Elsőként - rögtön a kocsma után - két üstházat és üstöt valamint egy gázégőt kaptunk kölcsön.


Egy perc múlva Jani a szomszéd házból már hozta is a töltőt, majd elmagyarázta, hogy miért nem kell reduktor a gázpalackra és egyébként se féljünk, nem fog felrobbani. Nem nyugtatott meg, úgyhogy reduktort még szereznünk kell.


A következő háznál már nem is emlékszem miért álltunk meg, mindenesetre hamar az utánfutóra került és már indultunk is volna. De hát az nem így megy. Csak nem gondoljuk, hogy csak úgy elmegyünk és nem koccintunk egyet? Pálesz, sör, bor, konyak.


Maksa Pista hobbiként galambokkal foglalkozik, így a második pálesz után egy átfogó prezentáció keretében megismerkedünk a tenyésztés és versenyeztetés finomságaival.


Kiderül, hogy itt is minden a szexről szól (a hímek az öreg tojókhoz repülnek haza), levesbe nem kerül galamb (ennek nagyon örülünk), a reptetés pedig nagyon érdekes.



Irány haza Janiékhoz, ahol húsleves, sült kacsa, mézes-krémes menüvel várnak minket. Ebéd után bepakolás (daráló, fateknő, merítős szűrő, húsvilla, bárd, fazék, zsíros bödön, vájling, stb.), majd a 87 éves nagymamától ajándékba kapok egy lócát, ami még az apósától maradt meg. A képen Karcsi a nagymamájával és az új lócám, ami a tornácra kerül majd.


Búcsúzás, vissza Pest, ahol felkerül az utánfutóra még egy ajándék szekérhát és egy szép fehér láda, valamint két kiültetésre váró karácsonyfa. A telekre estére érkezünk, már csak kipakolásra jut idő.


A disznóvágás további előkészületievel hamarosan újra jelentkezem, addig egy kis kikapcsolódás és visszatekintés, amint Vágási Feri beszáll az internetbe.