bontás

A perzselés után szó szerint belevágtunk a malac bontásába.


A metszés majdnem jól sikerült, de azért a bél nekiszaladt Gabi bá' késének. A brigád szerint persze az eladónak a jó édes anyát, hogy teletömte a malacot vágás előtt (hogy ezáltal nehezebb legyen és többet nyomjon a mérlegen az általunk le sem mért disznó).


A következő lépésben a(n)nál a résznél folytattuk.


A mellkas felnyitásához már nem elég a kés, ezért előkerül a fejsze és a kalapács. Ezt nem veszi szívesen.


A bontás legdurvább része a belsőség kivétele. Vér van bőven, de ezt már csak a tejesládából nézi a malac.



Egy malacból fejszével csinálhatunk két fél malacot. A csontban húzodó fehér csík a gerincvelő, ami feltűnően kemény és rugalmas.



A bontás elkészült, mindenki lelkes, reggeli helyett pálinkával és teával ünneplünk.


Tanulság a bontás kapcsán:
- ujjunkat vezessük a kés előtt, a bőr alatt, hogy ne vágjuk meg a belet
- a sonkákat (lábakat) még a böllérszéken kanyarítsuk ki
- gyakoroljunk és térjünk át a rendfán (hátsó lábbal felfüggesztve) történő bontásra.

Folytatás a darabolásról és feldolgozásról nemsokára.