új kerítés

Most, hogy a ház kívülről kezdi végleges formáját elnyeri, időszerűvé vált az utcai kerítés átalakítása. A meglévő kerítés egyrészt néhol foghíjas volt, másrészt biztonsági fokozata nem a legmagasabb, harmadrészt a privát szféra kialakítását sem annyira támogatta. Utóbbi persze vidéken nem igen ismert fogalom.


Azonban bármennyire is meglepő, az ilyen kerítésnek is számos előnye van:
- mindig be lehet köszönni az utcáról
- lehet inteni és dudálni az autóból, bringáról, motorról, traktorról
- meg lehet kérdezni mi újság, mit csinál az ember éppen
- eldönteni, hogy otthon vannak-e a háziak (csengő úgy sincs)
- és persze, mint büszke tulajdonos, remekül ki lehet könyökölni és várni az éppen arra jövőket.

Utóbbit én is annyira megszerettem az elmúlt 3 év alatt, hogy a kerítéscsere előtti estén itthon (Budapesten) azon szomorkodtam, hogy fogok ezentúl kikönyökölni. A falubeliek közül többeket is az ilyen kikönyöklések során ismertem meg, ott beszéltük meg, hogy áll a ház, van-e már fűtés, mivel permetezem a barackot valamint mit szólok, hogy meghalt a polgármester.

Szóval a fentiek ellenére a csere mellett döntöttem és a jelenleginél jóval magasabbat terveztem. A cél az volt, hogy ne nagyon lássanak be, ugyanakkor ne legyen teljesen zárt (nem is lehet), de ezek mellett a házat se takarja teljesen. A méretarányos terv nagyjából így nézett ki:


Ezek után már csak a megvalósítás volt hátra. A lényegesen hosszabb lécek miatt meg kellett emelni egy szinttel a vasszerkezetet és átalakítani a kapukat tartó zsanérokat.


A kiskapun régóta le akartam cserélni a krómozott fürdőszoba kilincset, így a régi budiajtóról szereltem át az autentik zárat.


És akkor íme a végeredmény. Féltem, hogy megszólnak majd, hogy na a pesti gyerek milyen kerítést csinált, de nem. Eddig inkább azt mondták tetszik, értik, hogy miért lett zártabb, csak Somogyi, a kőműves kérdezte, hogy mikor építünk a várfalhoz bástyákat.


Az utcai beszélgetést persze nem hagyjuk abba - rövidesen kispad kerül a kerítés tövébe a kapu mellé. Addig is a hodeklire ülünk ki kávézni vasárnap délutánonként.