tavaszi munkák

A korábbi metszés és lemosó permetezés után ezúttal a zsellérbrigáddal mentünk a telekre egy bográcsozással egybekötött önkéntes szombati munkanapra. Nyitásként sor került az év első fűnyírására. A fű különösen a szőlősorok mentén nő meg mindig nagyon.


A szőlősorok őszi szántásakor emelt bakhátat a metszéskor csak a tőkék körül bontottam meg, a többit az első robizásra hagytam. A képen jól látható, hogy ugyan a szőlő még alig ébredezik, a sorokra már igencsak ráfért az első lazítás.


A robi a téli álom után meglehetősen nehezen röffent be. A télre való felkészítés keretében még november elején kiürítettem a tankot (a gyertyát nem piszkáltam). Szóval a sok sikertelen berántás után karburátor- és légszűrőpucolás mellett döntöttem, ettől pöcre be is indult.


A gyors pucolás mindenesetre csak átmeneti megoldás, a karburátort le fogom szerelni és rendesen kitisztítom benzinben, mert a gázkarral (alapjárattal) gond volt, többször kellett újraindítani munka közben. Ennél sokkal rosszabb hír, hogy a hajtóműházból szivárog az olaj. Bízom benne, hogy csak jobban meg kell húzni és nem repedésről van szó.


Mindenesetre a robizás elkészült, az új hajtásokat tiszta terep várja. Ezzel egyidejűleg az epres is megújult, kigereblyézve, kigazolva, szétültetve, megöntözve.


A kertrendezési terv szerint a ház körül kialakítandó díszkertben nem marad gyümölcsfa (egy alma és egy diófa kivételével). Így rendezni kellett egy a tornác előtt álló őszibarackfa sorsát. Mivel nagyon jó barackot terem, gondoltam egy próbát megér, hogy átültessük. A hozzávetőlegesen 6-8 éves fát megpróbáltuk nagy földlabdával kivenni és még nagyobb, jól előkészített gödörbe ültetni a gyümölcsös felső sarkában. Junior nem vette félvállról az ásást, közben Karcsi alig várja, hogy megérkezzen a fa.


A fa végül a magyar srác közreműködésével az új helyére kerül. Mindenki örül, még a szakács is.


A nap további részleteivel nemsokára jelentkezem.