madáretető

A korcsolya után íme egy újabb karácsonyi ajándék, ezúttal a saját üzemeltetésű Jézuskától. A madarakról szóló témát korábban joggal hiányolta egy olvasó, így ezzel a beszámolóval most adósságomat is törleszteni szeretném.

A témakört mindenképpen az előzmények ismertetésével kezdem: ugyan madáretető nem volt a telken, de madárodú igen. A képeket meg is találtam a régi fotók között, ezek nem sokkal a ház vásárlása után készültek, 2003. nyarán.


Az odú a felújítás kezdetén még meg volt, de később valahogy eltűnt, azóta nem is láttam. A minta mindenesetre adott, nyáron majd reprodukálom.


Szóval visszatérve a jelenbe, az új madáretető az ünnepek alatt érkezett meg új lakhelyére. A lábakat leszerelve, hátsó ülést ledöntve könnyen szállítható, az összecsavarozás pár perc. A szerkezet némi deszka, fűrész és facsavar segítéségével házilag is összeállítható, azonban a támogatás kiváló formája, ha az ember a Madártani Egyesülettől veszi meg. A 17 ezer Ft-os ár - az MME-tagsági után járó kedvezmény mellett sem alacsony - azonban pont megfelelő, ha figyelembe vesszük az árrés leendő sorsát.


Az üzembeállítás szintén nem túl bonyolult, a legnehezebb talán a megfelelő helyet kiválasztani. Az új ágyás nálam ugyan ritkás még kicsit, de pár év múlva itt is bőven lesz leszállópálya és búvóhely a madaraknak. Az eszközszükséglet egy kézi fúróra, egy vödörre és egy vascsőre (a tömködéshez) terjed ki.



Néhány perc és az etető felveszi a kellő pozíciót.


Az induló menü napraforgó magból áll, ezt a jövőben sem tervezem bonyolítani, legfeljebb némi apróra tört (nem darált) dióval egészítem majd ki. Aki feltalál az MME budai boltjába, az semmiképpen se felejtse el a magot, mert a 90 Ft/kg ár igencsak baráti a budapesti zöldségesek áraihoz képest.


Mivel az esetünkben hétvégi házról van szó, önetetőt választottunk, amelybe közel 20 kg magot betárazhatunk. Ez azért fontos, mert a bejáratott, a madarak által látogatott etetőt nem szabad üresen hagyni, mivel a madarak rögzített útvonalat járnak be, így a kifogyott etető egy kemény téli napon súlyosan érintheti őket. Az önetetővel a folyamatos ellátás teljesen biztos, így nyugodt szívvel zárjuk be a kertajtót vasárnap délután.


A témakör ezzel persze nem ért véget, előbb-utóbb folytatom a vendégkör bemutatásával, az odú felszerelésével és persze itató is kell majd.